2013. augusztus 2., péntek

1. fejezet Különös beszélgetőtárs

Lana Brooks
Vajon tényleg minden úgy van,mint a mesékben? A szőke királylány megtalálja a szőke hercegét aki fehér lovon érkezik és boldogan élnek amíg meg nem halnak? Szép is lenne főleg mert akkor soha nem lenne meg a várható happy endem. Talán ha szőke lennék,de annak úgy semmi értelme. Csak azért szőkére festetni magad? Ki csinál ilyet?! Maximum Tiffany,de hát ő már csak Tiffany. De ha ő egyszer nem festeti be a haját akkor egyszer sem,szerintem már azt sem tudja milyen az eredeti hajszíne. Talán most mégis marad annál. De miért is kattog ezen az agyam? Ez az ő élete,ő tudja mi a jó hiszen ő mégiscsak Tiffany Stark én meg csak Tiffany Stark kis barátnője Lana Brooks. Fogadok,hogy sokan még a nevemet sem tudják négy év után. Igen ez az utolsó évem és annyira várom,hogy vége legyen. Szeptember 1-től egy új év kezdődik és mindenki megtudja,hogy ki az a Lana Brooks. Hogy hogyan? Fogalmam sincs,de valahogy megoldom! Úristen Lana szánalmas vagy,minden évben ezt mondod csak változtatsz az elején. És igaza van a belső hangnak a fejemben. Sajnos igen. A fejem halk koccanással érinti a kocsi ablakát. Gondolataimból visszaszökkenek a valóságba. Mellettem apám alakja helyezkedik el. Erős és biztos mozdulatokkal kanyarodott be az iskolám elé.
-Megint elgondolkodtál.-mondta,de tekintetét le nem vette az autó előtt cikázó tinik kavalkádjáról.
-Csak a szokásos suli előtti stressz.-mosolygok rá.
-Ez az utolsó éved...
-Az utolsó évem arra,hogy bebizonyítsam,hogy vagyok valaki.-fordulok felé.
-Mindig is voltál valaki Lana,sőt most is vagy valaki.-fékez le.
-Apu ne kezdjük most.-sóhajtok egyet.
-Igazad van. Legyen szép napod.-intett nekem. Kiszálltam a kocsiból és megcsapott a tipikus "Szeptember 1 van" feeling. A legtöbb diák kisebb csoportokat alkotva beszélgetett. Lassan haladtam a lépcsőn fölfelé. Új Adidas NEO cipőm jól vette a felújított lépcsők akadályát. A kapualjból körbenéztem,de Tiffany szőke tincsit még sehol nem láttam így bementem az iskolába.
Egy új és egyben utolsó év a régi osztályommal felbecsülhetetlen. Talán ez a 23 ember az aki kifogásolhatatlanul tudta a nevemet,de egy-két ember fejében itt is csak úgy maradtam meg,mint Tiffany Stark barna hajú barátnője. Elfoglaltam a helyemet a már jól megszokott padomban és elővettem az iPhonomat. Egyből a zenelejátszóra mentem ahol egyből a legújabb kedvencemet kezdtem el hallgatni. Egy fiatal magyar lány énekel egy No More című számot,eszméletlen tehetséges a csaj!
-Lana!-kiálltja valaki mire ugrok egyet. Tiffany szőke loknijai csak úgy ugrálnak. Hogy lehet valaki ennyire vidám első nap?
-Szia Tif-mosolygok rá és megölelem.
-Mit hallgatsz?-rakja be a fülébe a fülhallgatómat. Egy kis ideig elemzi a hallottakat majd visszaadja.
-Hallgatható,de tudsz te jobbat is.-mosolyog majd elfoglalja a mellettem lévő padot. Hát a zenei ízlésünk soha nem is volt és talán soha nem is lesz egyforma,bár kik vagyunk mi,hogy egyformák legyünk? Ő a menő én meg a kislány akit kiskorában legjobb barátnőjének fogadott. De soha nem venném el tőle a menő csaj szerepét. Nem én, a reflektor az övé és az isten óvja azt aki megpróbálja elfoglalni a trónját.
-Hé Lana-löki ki a karomat,mire fejjel a padnak ütközök.
-Áu-nyögök fel.
-Talán ha figyelnél mikor hozzád beszélek nem mennél fejjel a padnak.-mondja,majd tovább meséli a nyári kalandjait. Persze pasik,bulik,ruhák,alkohol és mindez előröl. Tiffany ilyenkor a nyarakat a szüleivel tölti akiket,csak nyáron lát főként mert az édesanyja híres divattervező,az apja meg egy informatika nagyvállalat fejese. Szóval gazdagok és szépek.
-Jó reggelt gyerekek!-jött be az ofőnk a terembe. Szerintem nekünk van a legjobb fej tanárunk az egész suliban. A maga 26 évével alig idősebb nálunk így nagyon jól kezeljük és ő is minket.
-Jó napot Mr. Johnson!-köszöntünk kórusban mire elnevette magát.
-Nagyon sok mindenről kell ma beszélnünk.-kezdett bele a hosszas diktálásba. Kötelezők, versenyek, bálok, kiírások,egyszerűen az egész évünket leírtuk. Az utolsó óránk végére már teljesen lezsibbadt a karom is.
-Mit veszel fel a ma esti buliba?-fordult felém Tif mikor kimentünk a kapun.
-A hova?-vonom fel a szemöldököm.
-Ne szórakozz Lana,a ma esti buli tudod amit Cody rendez.-nyitotta ki legújabb autóját. Megkerülve a kocsit bepattantam mellé.
-Hát nem tudom,hogy elmegyek e egyáltalán.-vallom be. Már első nap bulizni? Enyhe túlzásnak tartom.
-Lana,végzősök vagyunk ez az utolsó évünk. Kiszeretném élvezni mielőtt lelépek és ezt veled szeretném megtenni.-mondta,majd beindította az autót is elindultunk.-A világ egyik legcsodásabb városában élsz! Mások csak álmodhatnak arról,hogy valaha eljutnak Londonba. Te itt élsz,miért nem használod ki?
Ez elgondolkodtatott,végül is teljesen igaza van. Ha azt akarom,hogy megjegyezzenek el kell mennem Cody bulijára ma este.
-Rendben veled megyek-adom be a derekam.
-Király hétre érted megyek!-mondta diadal teljesen,majd bekapcsolta a rádiót.

Tény,hogy Tiffany a legjobb barátnőm lassan négy éve,de még mindig nem szoktam meg a buli cuccait. A szülei tök lazán vették,hogy este Tif-el bulizok,azt az egy kikötést adták,hogy legyek itthon időben. Tiffany szerint egy tök király klubban lesz az évnyitó buli szóval ki kell kicsit csípni magunkat,más szóval elő mindennel ami rövid. Igaz én inkább a sportos lazább típus vagyok,de nem vetem meg a szép ruhákat sem,vásárolni viszont mindig Tiffany kísér el aki próbálja kordában tartani az ízlésemet és az övét előnybe helyezni,de ez nem mindig megy neki. Ezeknek a vásárlásoknak köszönhetően van tele a gardróbom még néha számomra is meglepő ruhákkal.
-Ezt vedd fel!-vett ki szőke barátnőm egy fekete félvállpántos ruhát,mely tökéletesen simult a testemre. Hozzá egy fekete magassarkút adott rám,majd leültetett a székre.
-Miért velem kezded,te nem öltözöl?-kérdezem.
-Nyugi Lana én is mesésen fogok kinézni,de szeretném,ha te is úgy festenél.-mondja és előveszi a hajvasalót. Hosszú tincseimet ügyesen forgatja a kezei között,egyet jobbra egyet balra helyez,majd elém lép,hogy megcsodálja a "művét".-Király! Most jöjjön a smink.-fordul a csodadobozához. Nem igazán sminkelem magam,alapozó és a szájfény kivételével nagyon semmit nem használok így élvezem,hogy így szépítget.
-Hát Lana Brooks,de egy idióta vagy,hogy nem mutatod meg ki vagy. Eszméletlenül dögös vagy!-mondja majd hátralép,hogy a tükör előtt tudhassam magamat. Egy teljesen másik Lana Brooks tekint vissza rám,nem az akit a hétköznapokban megszoktam. A hajam a vasalás hatására,most teljesen a mellem alá ér megmutatva teljes hosszúságát,a ruha bár-az én szekrényemben volt-soha nem hordtam,de amint látom hiba volt. Gyönyörű voltam! Tényleg,nem gondoltam volna,hogy így is nézhetek ki. A régebbi bulik alkalmával mindig csak házibulikba mentünk,ahol azért ennyire nem mutattunk sokat,de most az emberek nem csak Tiffany Stark barátnőjének fognak hívni,nem talán mától mindenki tudni fogja,hogy a nevem Lana Brooks.
-Úr istenem!-szólalok meg végül.-Köszönöm szépen Tif!-ölelem meg barátnőmet. Sírni nem merek,pedig most tudnék. Ki is nyírna ha tönkretenném a sminkemet.
-Na most jövök én.-csapja össze a tenyerét.
-Te mit veszel fel?
-Még nem tudom-vonja meg a vállát majd kutatni kezd a szekrényemben.
-Hát oké-nevetem el magamat,majd hagyom had élje ki magát.
Tény,hogy Tiffany soha nem hazudtolja meg magát. Kék minijében egyből magára vonja az emberek tekintetét. Egy szandál magassarkút vett fel hozzá ezt az egészet füstös szemeivel és ügyesen elkészített lófarkával koronázta meg. Hát igen, Ő Tiffany.
-Eszméletlen dögös vagy!-vallom be.
-Tudom-von vállat majd elindulunk. Már bőven elmúlt kilenc óra mire belevetettük magunkat a londoni éjszakába.

A szórakozóhely neonfényekben úszott. Kint biztonsági őrök mértek végig mindenkit mielőtt engedélyezték volna a belépést. A fiatalok kígyózó sorban nyüzsögtek és találgattak vajon mit hoz nekik a ma este.
-Na jó én ezt nem vagyok hajlandó kivárni.-lép ki a sorból Tffany,pedig ha 10 perce várakozhatunk.
-Tif,talán ezt nem kéne...-kezdem de közbeszól.
-Lana azért jöttem,hogy bulizzak nem azért hogy itt várakozzak kint.-húz ki a sorból és az elöl lévő őrökhöz siet.
-Hello-köszön nekik,mire az egyik szekrény végigmér minket.
-Mit akartok?
-Mi Cody Martin bulijára vagyunk hivatalosak.-húzza ki magát.
-És mivel igazoljátok ezt a "hivatalosságot"?-formál idézőjelet ujjaival a kidobóember.
-Van meghívónk-vágja rá Tif,majd a minitáskájából elővesz egy kis papírt és az őrnek adja.
-Hát nem bánom-sóhajtja majd kinyitja a kordont,hogy bemehessünk. Éppen indulnék amikor megszólal.-Ez csak egy meghívó,a tiedet megkaphatom?
-Hát tudja...-kezdem,de teljesen leblokkolok.
-Egy ember egy meghívó,ha a bulira akarsz menni,ha viszont csak be akarsz jutni akkor sor vége cica-mutat az embertömegre.
-Most ugye csak szórakozik velünk?-kérdezi Tif és már éppen belekezdene amikor közbevágok.
-Hagyd menny csak-mutatok az ajtó felé.
-Mi van?-lepődik meg.
-Csak menny,majd megoldom vagy tudod mit holnap találkozunk.-tárom szét a karomat és egy biztató mosolyt küldök felé.
-Komolyan mondod?
-Teljesen-mondom.
-Te vagy a legjobb Lana-ölel meg majd el is tűnik a szemeim elől.
-Akkor bemész?-fordul hozzám az őr.
-Nem,de azért köszi-mosolygok és elindulok.
Ha azt mondom nem így terveztem ezt az estét azt elhiszitek? Kidobnak még mielőtt bejutnék és ráadásul a legjobb barátnőm hagy cserben. Nagy gondolkodásom közepette teljesen elkeveredtem és fogalmam sincs merre vagyok.
-Gratulálok Lana.-suttogom és megpróbálok valami távpontot keríteni ahonnan felhívhatom aput,hogy jöjjön értem. Egy közeli Starbucks-ot vettem észre így oda irányítottam lépteimet.
Rajtam kívül egy korombeli srác és egy idősebb férfi volt csak a kávézóban. Kikértem a tejeskávémat és leültem az egyik asztalhoz. Végül úgy döntöttem,hogy taxit hívok. Lassan de biztosan felvették a telefont,bediktáltam a címet majd közölték,hogy egy óra múlva várható a taxi érkezése.
-Mi az,hogy egy óra?-kérdezek vissza.
-Hölgyem,éppen olyan éjszakai időszakban vagyunk amikor nem igen van szabad taxi.-mondja a narrátor.
-De Londonban? Este fél 11-kor nincs taxi ez kész röhej! Nem várhatok egy órát. Haló,haló-fejezem be,de észre kell vennem,hogy lerakta.
-Bunkó-rakom el a telefonomat.
-Elnézést-hallom meg,mire felpillantok. A srác az sapkában és napszemüvegben.
-Igen?
-Valami probléma van?-érdeklődik.
-Nem értem miben érintene téged-szürcsölök bele az italomban.
-Csak gondoltam,ha nem tudsz elmenni hazavihetlek.
-Nem vitetem haza magamat idegenekkel.
-A taxis is idegen nem?-mosolyodik el.
-Igaz-nevetem el magamat,majd beleiszok a kávémba.
-Leülhetek?-mutat az előttem lévő üres székre. Megrántom a vállamat,jelezve tökmindegy mit csinál.-Bőbeszédű vagy.-dől hátra.
-Megtennél valamit?-kérdezem meg.
-Mire gondolsz?-húzódik egy huncut mosoly az arcára.
-Vedd le kérlek a napszemüvegedet. Sötét van már hozzá és nagyon zavaró.-vallom be,mert hát illetlen dolog így beszélgetni valakivel.
-Ha megígérsz valamit.-néz rám.
-Micsodát?
-Nem kezdesz el sikoltozni vagy egyéb ilyen tevékenységet folytatni
-Mi okom lenne rá?-vágok fura arcot,mire felnevet és leveszi a sapkáját és a napszemüvegét. Göndör fürtjei egyből utat törnek maguknak és zöld szeme is elkezd csillogni. Meg sem tudok szólalni,ugyanis Harry Styles ül velem szemben.-Na jó erre nem számítottam.-vallom be és próbáltam leplezni a mosolyomat.
-Ne legyél zavarba-mosolyog rám.
-Nem vagyok!-vágom rá. Talán túl gyorsan is. Újra elneveti magát.-Abbahagynád a nevetést?-nézek rá,majd én is elkezdek nevetni.
-Egyébként,hogy hívnak? Te tudod a nevemet,ilyenkor úgy illik,hogy te is elmondod a tiedet.-dől hátra.
-Lana-iszok egy újabb kortyot.
-És mondd csak Lana,mit keresel este 11-kor kiöltözve egy ilyen eldugott Starbucks-ban?-veszi fel a kíváncsiskodó tekintetét.
-Ezt tőled is kérdezhetném Styles.-mosolygok mire felvonja a szemöldökét.-Amúgy meg,kicsit máshogy alakultak a dolgok,mint ahogy terveztük.-vallom be és Tiffanyra gondolok akit éppen Cody bulijának füstje lep el.
-Terveztétek?-vonja fel a másik szemöldökét is.
-Igen,a barátnőmmel. Tiffany bement a klubba én kint maradtam. Ő csillog és pezseg és pedig arrébb állok,hogy nehogy eltakarjam a megvilágítást.-vonom meg a vállamat. Ha jobban belegondolok ez tényleg így szokott lenni,de ez így nem éppen a legszebb. Állítólag LB-k vagyunk akkor ilyenkor mi van? Talán csak valami utánfutónak tekint amire mindent ráaggathat néha szó szerint.
-Hát ez fura-mondja kis idő után Harry. Nem mondd többet,de meg is értem,de nem is kell megvan a véleményünk mind a kettőnknek.
-Mennem kell-iszom ki az utolsó kortyot,majd fölállok.
-Úgy hallottam,hogy  nincs fuvarod.-néz fel rám.
-Megoldom-mosolygok rá,majd egy köszönés után kimegyek a kávézóból. Amint kilépek legnagyobb meglepetésemre az általam rendelt taxi jelenik meg a kávézó előtt,melynek ülését azonnal lefoglalom és a cím bediktálása után az otthonom felé veszem az irányt.

2 megjegyzés: