2. fejezet MTV News

Lana Brooks

A tegnap éjszaka eseményei sokszor lejátszódtak a fejemben,mielőtt elaludtam. Jó vagy rossz dolog vajon,hogy Tiffany ott hagyott tegnap este? Nem tudom bármit is jelentett e,hogy Harry Styles kacérkodott velem. De kedves volt,kedvesebb,mint bárki is gondolná aki csak a médiából ismeri,de ravasz és kekec,és ezt imádom! Szó sincs arról,hogy beleestem volna,á dehogy. Csak látni akarom,ha csak még egyszer is az életben. Miket beszélek? Soha életemben nem fogom még egyszer látni. Azért meg nem fogok megvenni egy koncertjegyet,hogy lássam. Az már határozottan nyomulás lenne azok után,hogy határozottan ő nyomult rám a kávézóban. Én csak határozottan védtem vagy éppen "incselkedtem" vele. Egyáltalán tudok én olyat? Komolyan kezdek bekattanni. Az lesz a legjobb,ha máris elfelejtem. Igen,ez a megoldás! Harry Styles csak egy fiúbanda énekese,akit távolról lehet csodálni. Ennyi,kész vége lezártam ezt az ügyet magamban.

Az ébresztőórám csipogása és a reggeli bemondó hangja ébresztett.

-Jó reggelt London! A jelenlegi időnk 7:30!

-Mi van?-ülök föl hirtelenjében.-Anyu! Anyu!-rohanok ki a szobámból.

-Mi az kicsim?-hallom meg anyám hangját a földszintről.

-Már 7:30 van?-állok meg a lépcsőben.

-Igen!-kiabálja majd hallom,hogy egy bögre landol a földön.-Minden rendben,ne aggódjon senki!

Berohanok a fürdőbe és készülődni kezdek. Hát anyám soha nem volt valami konyhatündér. Régebben színházi színésznő volt,már fiatal kora óta színészkedett. Mindössze 16 éves volt,mikor az első komolyabb szerepét megkapta. Imádott játszani! A mai napig emlegeti a színházi élményei és mi boldogan hallgatjuk izgalmasabbnál izgalmasabb történeteit apámmal. Sajnálom,hogy abbahagyta,de örömmel tette legalábbis mindig ezt mondja. 18 éves volt,mikor megszülettem és apám volt élete nagy szerelme. Mikor megtudta,hogy terhes úgy gondolták megtartanak és egy fiatal nőt nevelnek belőlem. Apám még csak akkor fejezte be a gimnáziumot. Nem adták fel és tudták,hogy szeretik egymást és majd megoldják valahogy. Apám Tom tehát elkezdte az egyetemet és rendezőnek tanult,édesanyám Sara pedig maradt a színháznál. Nehéz volt nekik és a nagyszüleiméknek egyaránt. Hozzájuk költöztek. Anyu utolsó előadása egy nappal a születésem előtt volt egy terhes nőt játszott,mily meglepő módon. Miután világra jöttem anyu otthon maradt velem az első három évben,majd visszatért a csúcsra a pályáján. Már nem csak egy kamasz lány volt,már egy érett és felelősségteljes nő. Kiskoromban sokat jártam be hozzá a próbákra,sokszor elképzeltem magamat amint a színpadon állok és játszok. Apu karrierje is fölfelé ívelt így minden jól ment. Váratlanul anyu viszont bejelentette,hogy abbahagyja a pályát,mert így nem tud velünk tölteni annyi időt,mint amennyit akar. Apu is abbahagyta a rendezést időhiányra panaszkodva. Így két 27 éves fiatal egy 9 éves gyerekkel együtt lakott egy albérletben. Gyorsan munkát kellett találniuk,igaz sok mindent kipróbáltak,de végül mind a ketten visszatértek a színházhoz. Anyu,mint ügyintéző és apu mint pénzügyi menedzser. Nagyon szerettem őket mindennél jobban,és tudom,hogy ezt kölcsönösen viszonozzák. De főzni? Főzni anyu soha nem tanult meg.

Alaposan megfigyeltem magam a tükörben,nagyon kellemes idő volt ma Londonban. A nyár lába még bőven itt van. Mintás nadrágot rövidnadrággal és csizmával viseltem. Top,mellény és egy pár kiegészítő. Hajam alja hamar kirúgta magát a tegnapi "buli" után,szóval most olyan,mint általában. A táskámat a vállamra kapva indultam lefelé a lépcsőn. Anyu éppen a szendvicsemet rakta egy zacskóba,majd a termoszos kávémat is a kezembe nyomta.

-Jó napot kincsem.-ölel meg.

-Neked is. Apu elviszel?-fordulok az éppen a cipőjét húzó férfi felé.

-Persze,ugorj be.-még egyszer köszönünk anyunak,majd elindulunk a sulim felé.

-Hát Lana a tegnapi buli valami óriási volt.-áradozik Tiffany,amint helye foglal mellettem.- Lily ruhája cuki volt, Cody meg ágyba vitte Sara-t,ami szerintem mondjuk gáz,de hát maga a csaj is az ha hagyja magát. Ráadásul a cuki pultos srác is megadta a számát.-kacsintott egyet jelezve,hogy nagyon sok "érdekességet" hagytam ki a tegnap éjszaka során. Most felvághattam volna,hogy "Hé Tif,képzeld én meg Harry Styles-al kávézgattam egy eldugott kis Starbucks-ban ahol rajtunk kívül csak egy öreg pasi volt. Hát nem mókás?" mondjuk ott kezdődik,hogy lehet el sem hinné. Ezért csak ültem mosolyogva és néha néha közbeszóltam,hogy lássa figyelek azokra amiket mond.

-Kár,hogy nem voltál ott.-görbesztette le az ajkait,majd abbamaradt a beszélgetés mert már suli van és elkezdődött az első óránk. Matek,angol és három osztályfőnöki volt beírva az első komolyabbnak nevezhető napunkon.

-És Lana,te hogyhogy nem voltál ott?-kérdezi Cody mikor egy nagyobb csoportban vergődünk ki az épületből. Cody is helyes,ráadásul menő,nem gondoltam,hogy észreveszi,hogy nem vagyok ott.

-Tudod...

-Nem érezte jól magát és annyira kedves csaj és úgy szeret,hogy megengedte,hogy én meg elmenjek nélküle.-vág közbe Tiffany.

-Igen.-bólintottam. Ha már Tif segített annyit megteszek neki,hogy beleegyezek és nem találok ki mást.

-Akkor majd legközelebb-kacsint egyet Cody és elindul a többi focistával a pálya felé.

-Mindenképpen.-mosolygok,bár tudom,hogy már nem hallja,de nagyon jól esik,hogy meghívott a következőbe.

-Hát Lana,gratulálok.-mosolygott Tiffany,majd beül a kocsijába és helyet foglalok mellette.

-Micsodát?-értetlenkedek.

-Meghívtak Cody kövi bulijára és ez király pedig azt sem tudom,hogy mikor lesz a következő.-mosolyog,majd elindítja a motort.

-Anyu! Apu! Megjöttem!-kiáltottam,majd ledobtam a táskámat a fotelben. A házban csend volt,senki nem volt otthon. Bementem a konyhába és kivettem egy vizet. A hűtőajtón egy cimke állt:

"Szia kincsem!

Nem tudom mikor érünk haza,mert nagyon sok munkánk van ma. Ennivalót a hűtőben találsz és a pulton van némi pénz,ha Tiffany-val elakarnátok menni. De csak a házi után!

Puszi Anya és Apa"

-Király-mormogom. Mivel ma még nem kaptunk házit leültem és bekapcsoltam a tv-t. Éppen az MTV News ment.

-Harry Styles-nak elrabolták a szívét?-kérdi a bemondó,mire fölegyenesedek. Mi a franc?! -Az ifjú titánt a múlt éjszaka egy kisebb Starbucks-ban kapták lencsevégre,amint egy lánnyal folytat aktív társalgást. Vajon ő lesz a következő Styles barátnő? Vagy csak egy csinos Directioner rajongó találta meg a fiatal énekest? A lányról azóta nincsenek híreink,a legutolsó fényképen a lány egyedül hagyja el a kávézót,majd egy taxiba szállva hagyja egyedül Harry Styles-t. Vajon hallunk még róla? További híreink...-folytatja a műsorvezető,de a folytatást már nem hallom mert kikapcsolom a készüléket. Még,hogy Harry Styles új barátnője? Mi van? Kétségtelen viszont,hogy én vagyok a képeken. A fekete ruhámat és a járásomat is felismerem. Csak nehogy címlapra kerüljek. Azt egyáltalán nem akarom! De nyugi Lana,ezek csak képek. Senki nem fogja tudni,hogy te vagy az. Semmi baj,elég ha lenyugszol. A telefonom hangja szakítja meg a gondolataimat.

-Igen? Itt Lana!-szólok bele.

-LANA BROOKS! MI AZ,HOGY NEM ÉRTESÍTESZ ILYENEKRŐL?-hallom meg Tiffany kiabálását a vonal túlsó végéről.

-Tiffany nyugodj le és mondd el miről van szó?-tartom el a telefont a fülemtől.

-NYUGODJAK LE? -ordítja.-Jó,lenyugszom. 20 perc és ott vagyok.-rakja le immár a normális hangján.

Mi a franc folyik itt? Nagyon összezavarodtam.

Pontosan 20 perc múlva csöngettek. Tiffany állt az ajtóban. Viszont az aranyos menő csaj most dühös volt. Nagyon,nagyon dühös.

-Szia Tif-köszönök neki.

-Oh, fogd már be!-lép be az ajtón. Hát oké,erre inkább nem mondok semmit.-Vagy tudod mit ne fogd be! Hogy tehetted?! Hogy kavarhattál Harry-vel? Vagyis miért inkább! Tudod,hogy szeretem,hogy oda vagyok érte! Erre te ezt teszed?! Nagyon nagyot csalódtam benned Lana Brooks! Pedig barátnők vagyunk,tudtommal legalábbis!

-Abbahagynád??!!-ordítok fel,mire végre meglepetten abbahagyja.

-Hogy mondod?-húzza fel a szemöldökét.

-Elegem van belőled! Nincs semmi köztem és Harry Styles között! Tényleg én vagyok a képeken,de semmi! Csak ott voltam ő is ott volt és felajánlotta,hogy hazahoz,mert úgy volt,hogy nincs taxi. De mondtam,hogy nem kell. Csak beszélgettünk,de semmi nem volt. SEMMI! Hallod Tiffany? Semmi!-kiabálom és leülök a fotelbe, a következő pillanatban csapódik az ajtó. Tiffany elment.