3. fejezet Banda az irodában

Drága Olvasóim!

Most lenne egy kis üzenetem hozzátok. Kérlek kommenteljetek,mert min. 1 komment után fogok új részt hozni! A pipákat is nagyon köszönöm,mert fontos a véleményetek! Amit még szeretnék,hogy ha tetszik a történet akkor ott oldalt iratkozzatok fel,hogy egyből értesüljetek a friss részekről!

XoLove Sophie

Lana Brooks

Ez elmúlt hét egy katasztrófa volt! Nem elég, hogy a sajtó teljesen ok nélkül és alaptalanul rászállt erre a „Harry Styles-nak titokzatos barátnője van?” témára még Tiffany is teljesen megbolondult. Megbolondult? Ez lenne a megfelelő kifejezés? Nem, inkább az, hogy megőrült! Egyfolytában lehord és fűnek-fának elmond mindenki előtt, csak, hogy mindenki az ő pártját fogja. Komolyan szép kis barát. Nem is értem magamat,hogy nem vettem észre,hogy Tiffany ennyire gonosz. Teljesen vak voltam. Bár ez  érthető,senkit nem ismertem,erre jön egy lány és hopp legjobb barátnőjének kiállt ki,ez minden elsős csaj álma a gimi kezdetekor. Most,hogy külső szemlélőként látom őt rájöttem,hogy mennyire más,mint gondoltam.  Annyira naiv voltam vele kapcsolatban,egyszerűen mindent elhittem neki,pedig nem kellett volna. Attól kezdve,hogy már nem vagyok Tiffany utánfutója-mert időközben erre is rájöttem,hogy csak az voltam számára-megnyílt a világ előttem.  Egyre többen jönnek-vagy inkább mernek- közelebb férkőzni hozzám és én is egyre több emberrel beszélgetek. Kiderült,hogy az infós gyíkok sem gyíkok igazából,mert igaz egésznap kockulnak,de ez javarészt abból áll,hogy ők kezelik az iskola összes gépét. A színjátszós csajok meg tök kedvesek és nem olyan „pattanásos talpnyalók” ahogy a „kedves” barátnőm leírta őket.

A mai reggel is úgy indult,mint az eddigiek azóta,hogy Tiffany nyilvánosan alázgat engem. A kocsiból kiszállva egyből szembetaláltam magamat Lily-vel aki a színjátszósok jelenlegi vezetője nem mellesleg Cody húga.

-Szia Lana!-ölelt meg. Nagyon sokat köszönhetek Lily-nek. Soha nem voltunk olyan nagyon jó barátnők Tiffany miatt,bár az elején azok voltunk,de  szőke szörny közbe szólt.

-Szia Lily,hogy vagy?-indultunk meg a bejárat felé. Szokás szerint a lépcső egyik felét a Tiffany-t csodálók gyülekezete állt és éppen egy „remek” történetet hallgattak tőle. Egy hete még én is ott álltam és észre sem vettem magamat. Megingattam a fejemet,majd újra Lily-re figyeltem aki bőszen mesélte,hogy milyen filmet látott tegnap a tv-ben. Lily soha nem volt a legjobb tanuló első évben emlékszem  meghúzták mert megbukott,de elaludt a pótvizsgán és utána nem akarták engedni újra vizsgázni. Így most alattunk jár egyel, a tesójával Cody-val ellentétben aki akkor volt másodikos,de ő meg a mi évfolyamunkba bukott vissza. Egy részt ezért is annyira menő,mert idős.

-Szóval mit gondolsz róla?-tette fel a számomra ismeretlen kérdést a lány.

-Mármint miről?-térek vissza a gondolataimból.

-A filmről.-világosított fel.

-Hát nem tudom,még nem láttam,de majd megnézem küld át a linket. Szia-köszönök el,majd beviharzom a termembe. Basszus nem hiszem el,hogy ilyenkor is képes vagyok elkalandozni. Egyáltalán milyen fajta filmről beszélt Lily?

-Hé,rossz helyen ülsz-hallok meg egy ismerős hangot. Felhajtom a fejemet a padról. Tiffany gúnyosan mosolyog rám. Visszamosolygok mi mást tehetnék?

-Nézd Tiffany,nem tudom mi van veled mostanában,de fel kell,hogy világosítsalak. Négy éve ez a helyem,nem értem miért kéne elülnöm innen.-tárom szét a kezemet.

-A sajtó,hogy felbátorított drága.-támaszkodik a padomra.

-Komolyan mi bajod van?

-Az,hogy ez mától nem a te helyed.-mosolyog.

-Ezt nem te fogod eldönteni azt elhiheted.-állok fel. Az osztályban mindenki egyszerre hallgat el és néz ránk. Hát tény,hogy ez nem várt jelenség nálunk.-Nézd Tiffany,ne veszekedjünk. Már így is megmozgattál rengeteg követ,hogy tönkre tegyél,de lásd be végre,hogy boldogulok nélküled is teljesen jól. Szóval kérlek hagyj békén kérlek.-ültem le és evvel számomra le is zárult ez az egész. Persze,csak gondoltam. De mit is? Tudhattam volna,hogy Tiffany nem fogja annyiban hagyni,és lássuk be így is lett.

-Na ide figyelj! Tűnj el innen,most! Nincs kedvem és felesleges levegőm,hogy veled egy légtérben legyek. Szóval,ha jót akarsz magadnak,most menny el. Tudom,mi lesz és te is tudod,hogy tudom. Először arrébb ülsz aztán meg beleőrülsz abba,hogy mindenki utál. Tudom,mert ismerlek!-köpte hozzám az utolsó szavakat. Álltam a tekintetét,ha most kiviharzanék a teremből avval csak azt bizonyítanám,hogy gyenge vagyok. De nem fogom megadni neki ezt az örömöt. Nagy lélegzetet vettem. 

-Legyen szép napod-mosolyogtam rá,majd elővettem a könyveimet. Ideje,hogy Tiffany Stark megismerjen végre és ne úgy bánjon végre velem,mint egy cseléddel.

-Apu,te azt el sem hiszed,hogy milyen borzalmas napom volt!-ülök le az asztala előtti székbe immár az irodájába. Tiffany kicsit sem volt kedvesebb hozzám a mai nap folyamán. Mi több,csak rosszabb volt,mert semmibe vett. Lehet örülni kéne ennek,de ez Tiffany-nál olyan mint a vihar előtti csend.

-Szívem,tudod,hogy imádlak,de evvel inkább anyádhoz fordulj.-nyomott egy puszit a homlokomra,majd belemerült egy kezdődő telefonhívásba. Egy sóhaj kíséretébe hagytam el apu irodáját,majd a szomszéd iroda felé vettem az irányt.

-Anyu nem fogod elhinni mi történt...-kezdtem,de legnagyobb meglepetésemre anyut nem találtam egyedül. Nyolc kíváncsi és meglepett szempárral találtam szembe magamat amint beléptem.-Bocsi,akkor majd később benézek-sütöttem le a szemeimet,majd kiindultam.

-Lana?-hallottam meg a nevemet,mire egyből megfordultam. Na nem,ez nem lehet igaz,gondoltam ugyanis göndör barátommal találtam szemben magamat.

-Harry?-húztam fel a szemöldökömet.-Te meg mit keresel itt?-annyira megvoltam lepődve. Most,hogy jobban szemügyre vettem a bent lévőket meg sem kellene lepődnöm,hogy itt találom,ugyanis az egész banda ott volt,meg egy öltönyös férfi aki gondolom a menedzser lehet.

-Szívem,ti ismeritek egymást?-húzta fel anyu a szemöldökét,mire mindenki még jobban minket kezdett el figyelni.

-Igen,de csak futólag-mondom,mire anyunak kikerekedtek a szemei.-Mármint nem úgy hanem csak...

-Együtt kávéztunk egyik nap.-szólt közbe Harry,de látom rajta,hogy alig tudja visszatartani a nevetést.

-Pontosan!-helyeseltem egyből,bár anyu elég furán nézett rám.-De akkor én megyek is!-köszöntem el,majd anyuhoz lépve egy puszit adtam az arcára,hogy minél előbb eltűnhessek.

-Álljunk csak meg egy pillanatra.-hallom az öltönyös pasi hangját. Mire kénytelen vagyok megállni és visszafordulni.-Téged én már láttalak valahol.-mutat rám.-Én Paul Higgins vagyok a fiúk turné menedzsere.

-Üdvözlöm,Lana Brooks vagyok.-rázok vele kezet. Miért érzem azt,hogy ennek az egésznek nem lesz valami jó vége?

-Szóval Lana,ha már itt vagy a segítségedre lenne szükségem. Tegeződjünk oké?-mosolyodik el.

-Mivel kapcsolatban?-húzom fel a szemöldökömet. Gondolom elég érdekes fejet vághatok,mert a háttérben a fiúk nagy nevetésbe törtek ki amit Paul egy rosszalló pillantással jutalmazott meg. Félve anyura néztem,látszólag ő sem tudta,hogy mire céloz Paul.

-Mint gondolom észrevetted mostanában Harry-vel és a rólatok készült képekkel vannak tele az újságok.-kezdte.

-Higgye el,jobban érzékelem,mint azt gondolnád.-vallom be.

-Szóval a segítséged kellene,hogy tudjuk tisztázni ezt az egészet.-fejezi be.

-És ebben én mit tudok tenni?

-Mondd el kérlek,hogy mi történt aznap éjjel amikor a képek készültek.

-Harry nem mondta el?-mutattam a mögötte álló fiúra,aki aktívan figyelte az eseményeket.

-De elmondta,csak ő Harry szóval-szólt közbe Louis. Elmosolyodtam,mert értettem mire célzott.

-Rendben.-mondtam,majd elmeséltem az egészet az elejétől a végéig,tehát a bulitól a mai napig amik az iskolában zajlanak

-Sajnálom-mondta Harry.

-Nem a te hibád igazából,és valamennyire örülök is hogy így alakult,mert legalább rájöttem,hogy ki az akit én eddig "legjobb barátnőmnek" tartottam.-formáltam macskakörmöt ujjaimból.

-Bocsánat a zavarásért-hallottam meg anyu hangját,mire mindenki ráfigyelt.-Nem akarok zavarni,csak akkor most mi lesz a koncerttel?-mutatott az előtte lévő papírokra.

-Tényleg-lépett hozzá Paul,majd elmerültek a papírok között.

-Milyen koncert?-kérdeztem a fiúktól akik a fotelokban ültek.

-Szeretnénk itt tartani egy kisebb koncertet a rajongók számára-világosított fel Zayn.

-De ez amolyan VIP koncertnek is nevezhető,mivel ez egy kisebb hely szóval nem férnek be annyian.-folytatta Niall.

-Vagyis kevés ember, drága jegyek?-vontam fel a szemöldökömet.

-Pont,hogy nem-szólt közbe Louis.-Mivel ez nem csak a mi koncertünk lesz. Rajtunk kívül még négy előadó lesz itt: Demi Lovato, a Little Mix, Cher Lloyd és Justin Bieber.

-Akkor viszont nem értem-vallom be,mert elég zavarosnak tűnt ez az egész. Az ő koncertjük,de mégis a többieké? Mi van?

-Nem baj Lana-veregette meg a hátamat Harry nevetve.

-Egy,ezt még egyszer meg ne csináld,mert nem szeretem és kettő-fordulok a többiek felé.-Folytassátok,mert tényleg nem értem.

-Rendben-mosolyodik el Liam.-Szóval mivel 5 különböző fellépőről van szó,az 5 külön rajongói tábort jelent. Mivel a színház nagy 500 férőhelyes ezért minden táborból kisorsolunk 100 szerencsés embert akik eljöhetnek a koncertre.-fejezi be a fiú.

-Ez tök jó ötlet.-vallom be.

-Nincs kedved eljönni?-kérdezi meg Louis.

-Hát nem tudom...

-Na gyere már utána lesz egy buli is meg minden!-győzköd Harry. Még gondolkozom egy darabig. Tényleg jó ötlet ez? Együtt bulizni öt számomra csak a tv-ből és az újságokból ismert fiúval? Hát nem is tudom.

-Hozhatom az egyik barátnőmet?-kérdezem meg.

-Ha nem az a Tiffany-néz rám Zayn.

-Nem,nem őt.

-Akkor igen-mosolyodik el.

-Akkor jövök!-egyezek bele. Míg Paul és anyu nagyban ügyködtek a koncert szervezésével én még hosszasan beszélgettem a fiúkkal. Teljesen másak,mint ahogy a média leírja őket. És minél többet beszélünk róla annál jobban várom már a két hét múlva esedékes koncertet.