![Stars Dance [BEFEJEZETT]](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOCTmGVzLhTibdhWmAwOCl44ERSUL6zttZUIDUzomZqyEvvUGU4SOaflcs5S3n0sYDKr1aKspEmjw0tBfhrLrY2T1Mj06wRpRtMlrhnMBwhg102rypVuAX3Pcw75KuYPpd1eOcPLF-KxQ/s840/tumblr_ngvznrm9JU1s7xx9ho2_31280.jpg)
Remélem nektek is olyan zűrös a nyári szünetetek, mint az enyém. Mind ezt csak azért írom le, hogy ne tűnjek bunkónak, amiért nem hozom a részeket! :c
A lényeg csak annyi, hogy a díjátadót (szintén, mint anno Londont) kettő részben fogom nektek megírni!
De most tényleg nem akarok sokat beszélni lényeg a lényeg: Jó Olvasást és Legyetek Jók!((:
XoLove Sophie
Zeneajánló: Beyoncé - Pretty Hurts
Lana Brooks
Egész éjjel forgolódtam az ágyamban; részben az izgalom, részben a Justinnal való találkozásom tudata nem hagyott nyugodni. Végül egy altató segítségével sikerült lehunynom a szemeimet. Hajnali ötkor csörgött az ébresztő órám. Azonnal felvettem egy melegítőruhát és az iPhoneomat a zsebembe csúsztatva futni indultam. Ki kellett ürítenem a fejemet és lemenni alfába mielőtt hagyom, hogy az elkövetkezendő díjátadó feszültsége és zsongása rám telepedjen. Az egy dolog, hogy ez lesz az első nagy és hivatalos fellépésem, de nem csak amiatt kellett izgulnom. Minden megmozdulásom és mondatom számít. Összeszedettnek kell lennem; mind testileg és lelkileg is.
-Itt minden a külsőségen múlik, ez itt Los Angeles baby.-mondták nekem egyik alkalommal.-Lehetsz aranyos és kedves, de ha nem nézel ki jól, akkor senkit nem fogsz érdekelni! Nézz ki jól és légy tudatos különben reggelire fognak felszolgálni a Hilton hotelben!
Mekkora hülyeségnek gondoltam akkor, de most jobban belegondolva igaza volt az illetőnek. Kishal vagyok a nagyhalak óceánjában. Ehhez kell tartanom magamat, különben már a kezdetekben vége lesz mindennek.
Közel két óra elteltével mentem haza. Anyáék már rég felöltöztek és éppen kávéztak. Köszöntem nekik, majd minden szó nélkül elmentem lezuhanyozni. Ahogy levettem az izzadt ruháimat és a vízsugár alá léptem úgy éreztem eláraszt a nyugalom és a víz megtisztít a görcsöktől. "Mi baj történhetne?" kérdeztem magamtól. Semmi az ég egy adta világon! Nem is értem miért izgulok, hiszen nincs semmi veszteni valóm. Eric mellettem lesz mindvégig. Tudom, még ha nem is fogom látni őt. Ráadásul Justinon kívül még rengeteg más híres ember is ott lesz. Demi Lovato, Cher Lloyd és a Little Mix csajok is teljességgel fent vannak a listán, velük pedig mind jóban vagyok. Így teljességgel kivédhető, hogy kettesben tudjak maradni vele. Éppen a hajamat mostam mikor egy kérdés viharzott át az agyamon: "Vajon Harry-ék ott lesznek?". Elgondolkodtam, nem emlékeztem, hogy láttam volna a nevüket a fellépők vagy a meghívottak listáján. Hiányoztak; Tiffany, Lily, Eleanor, Louis, Zayn, Liam, Niall, Harry...
Harry; a szívem szorult össze és kezdte marni a mellkasomat. Egy titok. Ketten őrizzük. Eddig nem tudta meg senki. Nem is tudhatja...Hideg vizet engedtem magamra, hogy visszatérjek a valóságba és ne készüljek ki. Törülközőbe csavarva léptem ki a fürdőszobából. Anyu célzás képen, hogy siessek kirakta a ruhámat, ami arra az időre kell, míg elmegyünk a stúdióba, ahol a felkészítő csapatom már várni fog engem. Belebújtam a rövidnadrágomba, a pólóba és felhúztam a sarumat. Egy kis táskába beledobtam a napszemüvegem és a kedvenc parfümöm, majd a lépcsőn lefelé menet felkaptam a telefonomat is. Készen voltam.
Tíz perc késéssel érkeztünk az épületbe, de senki nem mondott semmit. Bementünk egy hatalmas terembe, ahol ott volt a teljes társaság. A sminkesek, a fodrászok, a táncosaim, a stylistom, Sandra a ruhakölteményekkel, a háttérénekeseim, a zenekarom, a koreográfusom és mindenki más, aki számít a csapatban. A táncosok már nagyjából fel voltak öltözve, ahogy a bandám is, de senki nem állt meg egy pillanatra sem. Egy fiatal lány, akit azt hiszem Anastasianak hívtak odalépett hozzám és azt mondta, hogy a mai nap folyamán ő lesz az asszisztensem és bármi óhajom van, neki szóljak. Csak megköszöntem és bólintottam, mert már bele is ültettek az egyik székbe és nekiálltak rendbe tenni a körmeimet. Ránéztem a faliórára 9:13 állt rajta; már csak hét óra van hátra addig, hogy a vörös szőnyegre lépjek. Éreztem, ahogy az adrenalin gyülemleni kezd bennem, ezért csak becsuktam a szememet és próbáltam ellazulni.
Pár hónapja még el sem tudtam volna képzelni, hogy ennyi idő vagy inkább ekkora felhajtásba kerül egy díjátadó előtti időszak. Szerencsére fejben már minden megvolt. A vörös szőnyeges-mondjuk ez esetben kék szőnyeges-fényképezés után mindössze fél órám lesz arra, hogy átöltözzek a fellépő ruhámba, amit utána egyből díjátadó alatt viselt ezüst ruhám fog követni. Minden rendben lesz!
Sandra segítségével belebújtam a ruhámba, miközben a sminkesek és a fodrászok a szüleimet hozták formába. Mary megcsinálta a natúr sminkemet, miközben a hajamat igazgatták. Közel tizennyolc évesen igazi nőnek éreztem magam a jelenlegi szettemben. A csapatom már most pozitív energiát küldött felém, ami nagyon jól esett. Anastasia odaadta a rózsaszín kézitáskámat, amibe belerakta a telefonomat is.
-Eric mikor jön?-kérdeztem anyát aggódva, mivel mindjárt indulnunk kellett, de Eric még semerre sem volt.
-Nem tudom.-mondta anyu, majd megölelt.-Gyönyörű vagy.-súgta a fülembe, mire még jobban magamhoz öleltem.
-Megjöttem!-jött be hirtelen Eric a velem szemben lévő ajtón. Fekete zakót és inget viselt, amihez egy fekete farmert vett fel. Kicsit sötét volt, de Eric stílusát tükrözte.
-Hál' Istennek, hogy megjöttél!-mentem oda hozzá és megöleltem.-Azt hittem, hogy már el sem jössz!-morogtam neki, mire elnevette magát.
-Nem hagynám ki a felfedezettem első nagy fellépését!
-Ajánlom is!-mondtam, majd elindultunk kifelé az épületből a limuzinhoz. A sofőr kinyitotta nekünk az ajtót, majd egymással szemben hárman-hárman leültünk. Anya és Anastási ült az én oldalamon velem szemben pedig Eric, Apa és Sandra.
-A többiek hogy jönnek?-kérdeztem látva, hogy a többiek sehol sincsenek.
-Ne aggódj Lana, ők külön kocsival jönnek, hogy a ruhák meg minden más is beférjen. Ne gondolkodj, csak dőlj hátra és lazíts!-mondta apu, mire bólintottam és hátradőltem. Eric rám mosolygott, majd az ablakon kinézve a los angelesi házakat nézte. Követtem a példáját és én is a mellettünk elsuhanó pálmafák felé fordítottam a tekintetemet. Nézelődésemből egy vaku éles villanása hozott vissza. A szívem egyből erősen verni kezdett, azt hittem majd kiugrik a helyéről. Anyu megszorította a kezemet és rám nézett.
-Itt vagyunk!-mosolygott, majd kiszálltunk a limuzinból.
Rengeteg ember vett körül minket. Anastasia jött az egyik oldalamon segítség képen, miközben öt csillagos mosolyt villantottam mind a kamerák, mint a sikítozó gyerekek felé. Felemelő érzés volt. Sikítoztak és sírtak, ha meglátták a kedvencüket, miközben papírt és tollat szorongattak, hogy autogrammot tudjanak kérni példaképüktől. Meglepetésemre engem is ekkora öröm áradat fogadott. Több emberhez is odaálltam egy-egy fotóhoz és mosolyogva osztogattam az aláírásomat, míg az egyik szervező előrébb nem tolt, hogy fotók is készülhessenek azért rólam. A kék szőnyegre lépve azonnal megindult a vaku áradat felém. Hihetetlen volt.
-Lana erre!
-Ide nézz kérlek!
-Egy mosolyt vagy egy puszi dobást hagy lássunk!-kiabálták mindenfelől én meg nem győztem eleget tenni a kéréseiknek. Néha szóltak, hogy mennyek egy kicsit arrébb, hogy másokat is tudjanak fényképezni. Egyszer azonban egy ismerős hangra lettem figyelmes.
-Lana, igaz?-kérdezte az illető, aki nem volt más, mint maga Demi Lovato.
-Igen.-bólintottam.
-Emlékszem rád a londoni koncertemről, ahol a One Directonnel léptem fel.-mosolygott.
-Én sem felejtettelek el. Nehéz is lehetne, hiszen elképesztő vagy!-mosolyogtam. Hihetetlen, hogy megismer.
-Ugyan! Hihetetlen mennyire sikeres lettél, nem emlékszem, hogy mondtad volna, hogy énekesnő vagy.
-Nem is voltam, nem lassan fél éve dolgozom a szakmába, ha lehet így mondani.-kezdtünk el beszélgetni. Hihetetlen milyen kedves lány! A fotósok persze kapva kaptak az alkalomra, hogy a kislány ilyen jóban van a nagy Demi Lovato-val, így egyből közös fotókra kértek minket mi meg nevetve, karöltve pózoltunk a kameráknak.
-Lana indulnunk kell!-szólt a szőnyeg széléről Anastásia.
-Ne haragudj, de mennem kell átöltözni!-köszöntem el Demitől.
-Menny csak, majd találkozunk a színpad előtt.
-Igazság szerint először fellépek majd.-mosolyogtam, mire elismerően kacsintott, majd hagyott menni én pedig Anastasia után siettem a testőrök kíséretében az öltözőm felé, ahol már mindenki rám várt.
Felcsavarták a bokámra a cipőimet, miközben utolsó darabként a fülembe tettem a fülbevalómat és megigazítottam a mikrofonomat. Eric segített beénekelni, majd beszélni kezdett.
-Kérek mindenkit, hogy figyeljen rám!-kezdte.-Lana Brooks, hatalmas utat tettél meg ebben a pár
hónapban. Londonból jöttél, hogy meghódítsd az Egyesült Államokat, majd utána szépen az egész világot! A személyiséged lenyűgöző, akár csak a hangod! Magával ragadó vagy, bájos! Felnőttél a dalaidhoz, a szerepléshez és Los Angeleshez. Túl fogsz szárnyalni engem is. Tudom, mert látom benned azt a fajta szenvedélyt, ami nagyon nagyon kell ehhez a szakmához. Elszánt vagy a jövővel szemben! Tökéletes példakép a fiatalabb generáció számára!-mindvégig a szemembe nézett, én pedig éreztem, hogy alig fogom tudni visszatartani a könnyeimet.-Most azért vagyunk itt mindannyian, hogy kimenj és rázd fel az egész díjátadót! Őrjítsd meg a közönségedet, Bárki is legyen az! Sok sikert Lana!-emelt fel egy pezsgős poharat és bele ivott, mire mindenki éljenezni kezdett.
-Istenem Eric!-öleltem magamhoz. Szorosan magához vont ő is.
-Kettő perc kezdésig!-szólt be egy fiatal lány.
-Menned kell!-nézett a szemeimbe.
-Igen!
-Nagyon szurkolok neked! Menj és kapd el Hollywood-ot, kapd el Biebert és őrjítsd meg a népet!-nevette el magát. Még egyszer szorosan megöleltem, majd elindultam az egyik rendező felé a színpad mögé.
