Dear Lana
Nem is tudom hol kezdjem, hiszen azt sem tudom vajon mikor kapod meg a levelet. Mondjuk ez sok mindentől is függ. De főleg persze tőlem, hogy mégis mikor halok meg (nyers volt így kifejezni tudom, na de na) hiszen csak azután olvashatod ezeket a sorokat.
Na szóval...

Mikor sok keserves hónap után végül elváltunk nem mondtam el neked, azt, amit minden egyes éjszaka gondoltam elalvás előtt "Hiányzol Lana." - pedig mondanom kellett volna! Lehet, hogy akkor másképp írnék most. Nem tudom. De ezen már nem változtathatunk.
Most ennyi idősen is akárhányszor megláttalak dobbant egy erőteljeset a szívem. Gyerekeim, feleségem van tudom. Gyereked van, férjed van ezt is tudom.
De számomra fontos voltál életem minden egyes napján. Hiszen mindig emlékeztem a mosolyodra és a hangodra, ami azt sugallta "NE ADD FEL!". Ezért voltam képes felállni a csapások után. Miattad.
Szeretlek Téged a mai napig
és foglak halálom napjáig.
csak neked, kedvesem
Justin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése