24. fejezet Kapitányság

Drága Olvasóim!
Hát igen, meghoztam a legújabb részt jó, de nagyon jó sok késéssel! Nagyon-nagyon szégyellem magamat miatta, de most jövőhéten szünet, szóval megtudlak titeket ajándékozni +1 résszel is ez után!
Mint láttátok a Design újra változott és remélem tetszik! (:
A részhez kifejezetten nem tudok mit hozzáfűzni, talán csak annyit, hogy remélem vetődnek fel bennetek kérdések az elkövetkezendőkkel kapcsolatban. Egy, a későbbiekben még előkerülő személy is feltűnik a színen.
Az viszont biztos, hogy egyre jobban közeledünk a történetünk végéhez, amiről már nemrégiben írtam is! De nem rabolom tovább az időtöket, jó olvasást! (:
Visszajelzést mindenképpen várok, ha itt jártatok! (:
XoLove Sophie

Zeneajánló: Justin Bieber - As Long As You Love Me

Justin Bieber

Ismerős az a jelenet, amikor a filmekben a srác teljesen belezúg a csajba, aztán csinál valami rohadt nagy hülyeséget és emiatt elveszti a csajt? Igen? Nekem is. Nem tudom mi lenne az ésszerűbb: a fejemet a falba verni vagy annak az idióta paparazzónak a fejét verni a falba-megint. Egyszerűen nem tudom melyik lenne az ésszerűbb... Csak annyi jutott el a tudatomig, hogy vége. Ezer százalék, hogy elszalasztottam az esélyt, hogy Lana többet beszéljen velem. És mi kellett ehhez? Elég volt egy be nem tartott ígéret...

Idegesen sétálgattam a kapitányságon és beletúrtam a hajamba. A telefonhoz léptem és tárcsázni kezdtem-volna... Felakartam hívni Lanát és megmagyarázni neki, hogy nem azért nem beszéltem vele, mert leakartam rázni. Elakartam mondani neki, hogy látni akarom! Hogy teljesen belé szerettem! Beírtam a számot és végre tárcsáztam.

"Szia! Itt Lana hangpostája. Kérlek a sípszó után hagyj üzenetet, hogy később visszahívhassalak!"

Az üzenetrögzítő hangja, szinte égette a hallójáratomat. Visszaraktam a helyére a készüléket és mélyet lélegeztem. Elcsesztem. A rendőrök elvették a telefonomat, de még így is hallom a fiókban lévő készülék folyamatos csipogását, ami azt jelenti, hogy valaki folyamatosan smsekkel bombáz. Fogadok anyu az! Már látom is az arcát magam előtt, amint bejön a tévéképernyőn az első képkocka: Justin Bieber botrányok útjára lép? címmel. Pedig semmi közözöm nem volt az egészhez!

-Elnézést-mentem oda az egyik őrnagyhoz.-Mikor mehetek el?

Keserűen végigmért. Látszólag nem tartoztam a kedvencei közé. Imádom, amikor az emberek azok alapján ítélnek el, amit látnak vagy éppen hallanak róla, de alapból semmi közük nincs hozzám.

-Fogalmam sincs, de az is lehet, hogy bent tartják éjszakára.-fordította el rólam a tekintetét és belemerült a papírjaiba. Tehetetlenségemben legszívesebben őrjöngtem volna. A kezeimet ökölbe szorítottam. Nem okozhatok még nagyobb bajt! Holnapra, sőt ma estére úgy is tele lesz velem az összes hírportál, akkor aztán mindennek vége. Leültem az egyik székre és vártam. Vártam, hogy felébredjek és rájöjjek, hogy az egész csak egy rossz álom. Vagy ha nem is álom, akkor most kéne jönnie valakinek, talán a Punk'd-nak, hogy csak átvágtak és egy rohadt vicc volt az egész! De nem jönnek. A rendőrök ide-oda járkálnak a kapitányságon, miközben hallom, ahogy a paparazzok kisteherautói sorra parkolnak le előtte. De nem engedik be őket! Ennyi diszkréciót, azért még hagytak nekem. Néhány órája még minden rendben volt! Minden, az Isten baszná meg! Ha akkor, ott hallgatok Ryan-re, akkor nem lett volna semmi. Hátradőltem és a velem szemben lévő óra mutatóját kezdtem el nézni, ahogy másodpercről másodpercre változtat helyzetén. Pár óra. Egy rossz döntés. Minden ott és akkor dőlt el.

Egy vékony szőke nő lépett elém. Kezében egy dossziéval, amin az én nevem volt "Justin Bieber" valamiért ez nem tűnik túlságosan biztatónak!
-Justin Bieber?-nyújtotta a kezét. Felálltam és bólintottam.-Marie Cosrgrove vagyok a Los Angeles-i rendőrkapitányság vezetője.
-Üdvözlöm.-ráztam meg a kezét.-Justin Bieber. A barátom hol van?
-Jelenleg még kihallgatják, ahogy most én fogom tenni önnel.-mondta, majd elindult. Követtem. Mikor hátrafordultam láttam, ahogy a kijáratot jelző üvegajtón egy fotós tolakszik be és egyből fényképezni kezd a gépével. Egyből esélyek játszódtak le előttem, hogy hol és merre futhatok, ha ezek most ide betörnek, de szerencsére nem kellett sokat ecsetelnem, mert egy rendőr azonnal kinyomta a betolakodót. Fellélegeztem.

Pont ugyanolyan kihallgatóteremben ültem, mint anno a CSI forgatásán. Kísértetiesen egyforma volt. Leültettek az egyik oldalra, majd egy rendőr kíséretében Mrs. Cosgrove is helyetfoglalt velem szemben.
-A társam, Dave Chock.-mutatta be nekem. Újra bólintottam.
-Miért hoztak be ide? Semmi rosszat nem tettem.-mondtam, mert így is volt. Nem én okoztam a balesetet.
-Kérem mesélje el, mi történt?-hagyta figyelmen kívül a kérdésemet a nő és kinyitotta a mappámat.
-Chris eljött hozzám pár órával ezelőtt...-kezdtem bele a történetbe.

Éppen a ma esti "Skype-Bébirandimat" beszéltem a barátaimmal Ryan-el és Chaz-el, igen-mert így nevezték el-mikor Chris átjött, hogy valami iszonyatbaró, iszonyatmenő terve van velünk ma estére. Egyikünk sem akart menni. Én Lana miatt, a srácok pedig alapból nem igazán rajonganak érte.
-Bocs haver!-veregettem hátba és kivettem egy sört a hűtőből.
-Ne már Jus! Ne hagyj cserbe! Ma ne! Olyan szép két csinibabát találtam, hogy az valami eszméletlen!-örvendeztette őket és szerintem gondolatban már akkor ott volt körülöttük.
-Justinnak van csaja Chris-világosította fel Ryan, mire az említett kerek szemekkel nézett rám szájával pedig O alakot formázott.
-Mi a csaj?-ült fel a bárpultra. Elröhögtem magamat a reakción. Tipikus, ha csajról van szó.
-Hogy mi?-kérdeztem és mindhármójuk kezébe nyomtam egy-egy üveg italt.
-Modell, színész, táncos. Tuti ismerem!-kezdett el gondolkodni.
-Színész és táncos.-ittam bele az üvegembe.
-Abból sok van, ki vele ki az!-ivott ő is. Ryan alig bírta visszatartani a nevetést, Chaz pedig teljesen megtört.
-A neve Lana.-mondtam egyszerűen, de az agyam teljes rózsaszín ködbe borult, magára a név gondolatára is.
-Anyááás.-nyújtotta el a szót.-Gratulálok Bieber.-csapott bele a tenyerembe. A srácokkal értetlenül összenéztünk.
-Te ismered Lanat?-kérdezte Ryan.
-Ember, de most komolyan.-állt meg előtte.-Ki nem ismerné Lana Del Ray-t?!
Egy pillanatig néma csöndben voltunk. Fel kellett dolgoznunk a világ legnagyobb marhaságát. Végül mind a hárman röhögni kezdtünk.
-Ha jól emlékszem Chaz még el is esett.-nevettem az emlék gondolatán.
-Mr. Bieber kérjük a lényeget!-mondta Chock.-Nincs időnk az ön esti meséjére.
-Azt mondták meséljek, hát mesélek.-nem szimpatikus ez a tag.
-Justin, kérlek. Minél előbb végez, annál előbb mehet ki. A szülei már itt vannak.-mondta Marie.
-Anyu itt van?-húztam ki magamat.
-Igen. Szóval kérlek, folytasd.-kért meg.
-Szóval megmutattam neki Lana fényképét, miután elmondtam Chrisnek, hogy ki is Lana és mi a kettőnk története.
-Helyes csajszi!-mondta Chris, mikor az orra alá dugtam kettőnk fényképét, amit még Londonban készítettünk.
-De...?-kérdeztem, tudtam, hogy nem fejezte be.
-Én olyan bigéket tudok neked szerezni....
-Istenem Chris fogd már be!-mondta Ryan. Igen, Ryan egyáltalán nincs jóba Chris-el. Szerinte rossz hatással van rám.
-Jól van, ki vele mi a terved?-tudtam, amíg meg nem kérdezem, úgysem hagyja abba.
-Te. Én. Az a kettő.-mutatott ránk egyesével.- Négy pipi, négy kocsi. Szóval akkor?
-És ti belementetek.-mondta ki Marie helyettem.
-Ryan kivételével igen. Ő nem bízott Chrisben. És igaza volt.-beletúrtam a hajamba.-Nekem sem kellett volna.
-Tudom, hogy ez most nehéz, de beszélj nekünk kérlek a balesetről!-nézett rám Chock. Nem tudtam hol kezdjem.
-Tudom, hibáztam. Hibáztunk. De semminek nem így kellett volna lennie!
Éppen megálltunk egy piros lámpánál, amikor hirtelen elénk ugrott egy ürge. Fotós volt. Megijedtem. A csaj is mellettem. Nem tudtam mit csináljak. A mellettem lévő kocsiban Chris ült két másik lánnyal együtt. Láttam Chris arckifejezését, ahogyan a másodperc töredéke alatt mérlegeli a helyzetet... De elindult!
Könnyekben törtem ki az asztalnál. Nem akartam senkit bántani. De nem is én tettem. Chris volt az! Elindult és elütött egy embert!
-Elütötte...-remegett meg a hangom.

Fél óra elteltével újra kint voltam a váróteremben immár anyuval, apuval és Scooterrel. Anya mellett ültem és a fejemet a vállára hajtottam, miközben ő a vállamat simogatta.
-Minden rendben lesz!-adott egy puszit a homlokomra.
-És ha nem?
-Biztos vagyok benne!-mondta. Scooter idegesen jött oda hozzánk, miközben végig beszélt valakivel.
-Nem akarom, hogy rosszul érezd magad-kezdte.
-Pedig úgy érzem magam.
-Nézd.-guggolt le elém, mint amikor az apuka mesél a kisfiának.-Minden rendben lesz. A sajtót meg bízd rám. A legfontosabb, hogy most semmi komolyabb ne történjen ezután! Mondom tehát a tervet: holnap felszállsz a géppel Pattievel és még akivel akarsz és elmész egy időre. Csak spontán kikapcsolódásképpen. Én is utánad fogok menni, amint elintéztem itt mindent. Oké Kölyök?-kérdezte, mire csak bólintottam. Tényleg így lesz a legjobb!
-Elnézést a zavarásért.-köszörülte meg a torkát valaki. Egyszerre néztünk az őrnagyra, aki kezében egy zacskót tartott, amiben a telefonom volt és a papírjaim.-Mr. Bieber ez az öné.-adta át, majd elment.
Kivettem a készüléket és bekapcsoltam. A frissítés során folyamatosan ugrottak elő a Facebook, Twitter, Instagramm és további alkalmazások értesítései. A végére pedig egy darab hangüzenet maradt Lanától.
-Lana is üzent.-mondtam boldogan. Egyből rányomtam a gombra és az üzenet indult is:

-Kapd be Justin, de komolyan! Hogy lehetsz ilyen gonosz?! Tudod mennyit vártam rád?! Két órát biztos,hátha felbukkansz...De nem! Azt hittem tényleg igaz, amit mondtál, de úgy látom nem! Te túl híres vagy ahhoz, hogy ilyen kis ribancokkal foglalkozz, mint én ugye?! Bizonyára! VÉGEZTÜNK! Kérlek ne hívj, ne írj, ne keress! Ezt most agyon elcseszted!-rakta le és az üzenet véget ért.