2014. január 19., vasárnap

20. fejezet Őszinteség

Drága Olvasóim!
Tudom egy hetet kihagytam és most sem a leghosszabb résszel jelentkezem, de kérlek nézzétek el nekem. Tudjátok most volt félévzárás (remélem jól sikerült Nektek!) meg minden hasonlók szóval volt hajtás mindenhol. Most is pl. tegnap előtt tanultam, tegnap túráztam, és ma is tanultam. Nagyjából ennyi volt a hétvégém. De most nem rólam van szó! Hanem, hogy olvassatok sokat! (ha tetszik itt nálam:) Oldalt megfogjátok találni a másik blogom linkjét is. Itt pedig iratkozzatok fel/komizzatok/pipáljatok/írjatok Chat-be. De ugyanezt a Shit. blogomban is megtehetitek! Jó olvasást!
Ui,: Egyik barátnőm elkezdett egy blogot, ha érdekel titeket nézzetek be hozzá! Dear Diary <= KATT a linkért!
XoLove Sophie

Lana Brooks

Vacogva álltam kezemben az iPhonommal a színház előtt, de végre fellélegezhettem, mert felismertem a két ismerős fényszórót az úton.
-Szia!-pattantam be a kocsiba. Kicsit bűntudatom volt, hogy megint összesározom a havas tappancsaimmal Tiffany gyönyörű kocsijának belsejét, de látszólag észre sem vette a dolgot.
-Minden rendben?-kérdeztem, de még mindig nem mondott semmit. Ráhagytam a dolgot. Látszólag kattogott az agya folyamatosan, jobb ha békén hagyom, hiszen mondhatok akármit nem fogja meghallani. Örültem, hogy Tiffany kocsival van, legalább felmelegíthetem az elgémberedett porcaimat. A város még mindig gyönyörű volt. Az emberek fagyoskodtak a havas járdákon. A párok kézen fogva vagy éppen ölelkezve melegítették egymást. Minden élt, mintha a tél csak egy pont lenne. De tulajdonképpen az is. Bár ilyenkor lassulnak a dolgok. Tiffany erősen koncentrált a kissé latyakos úton, de mereven tartotta a kormányt és a váltót. Finoman tekerte az előtte lévő kereket jobbra, majd megállt. Egy kis internetkávézó parkolójában volt.
-Gyere.-húzta a fejére a kapucniját. Előrevette a táskáját és kipattant a kocsiból. Nem igazán akartam kimászni az autó nyújtotta melegségből, de Tif olyan céltudatos volt, hogy félő volt nem vesz észre és talán képes bezárni a kocsiba. Nem ismertem ezt a helyet, ellenben nagyon hangulatos volt, amint beléptünk. Az egész kávézó lila, szürke és krémszín együtteséből állt. Az egésznek nagyon finom hatása volt. Középen egy hatalmas kör formájú pult állt, közepén hatalmas a kínálatot hirdető táblával. A pultok alatt pedig áttetsző üvegen keresztül sorakoztak a finomabbnál finomabb süteménykülönlegességek. Tiffanyval egy az ablakok mellett elhelyezkedő négy fős boxba ültünk. A finom bőr színe kicsit halványabb volt, mint a Milka csoki fóliája, de a közöttünk lévő asztal hófehér volt. Fölöttünk pedig-mint megfigyeltem minden box felett-egy lámpa lógott. Nagyon hangulatos hely volt. Levettem a kabátomat és még egyszer körülnéztem. Rengeteg korunkbeli volt a helységben. Mindenki nevetett, beszélgetett. A plafonon lévő hangszórókból pedig jobbnál jobb számok szóltak, de inkább csak háttérzajnak volt az egész.
-Sziasztok! Mit hozhatok?-lépett oda mellénk egy talán velünk egy idős vagy max egy-két évvel idősebb lány. Halványlila köténye, szürke felsője és fehér sapkája, ami a hely nevét reklámozta remek összhangban volt a berendezéssel.
-Én egy Mocha Cappuccinot kérek és egy csokis fánkot.-tette le Tiffany az étlapot, miközben a lány bőszen írt.
-Te mit kérsz?-nézett felém a lány.
-Én egy...-kezdtem, de alig tudtam választani a sok süti közül.-Egy fehér csokis sajttortát és egy mézeskalácsos kávét.-választottam ki végül. A lány ránk mosolygott, majd elsietett, hogy hozza, amit kértünk.
-Hogy tetszik?-mutatott körbe Tiffany.
-Nagyon jó kis hely. Még nem is voltam itt.
-A héten nyitott. A nagybátyám a társtulajdonosa a cégnek.-mesélte, miközben a lány meg is érkezett a sütikkel, mellette egy szőke-talán gyakornok-lánnyal, aki az italainkat hozta.
-Köszi.-mondtam és belekóstoltam a csodasütibe. A szívem azonnal kihagyott egy ütemet, mikor megéreztem a süti mennyei ízét.-Ez fantasztikus-hebegtem, miközben Tiffany csak nevetett.
-Szerintem is.-vonta meg a vállát.
-Miről szerettél volna beszélni?-ittam bele a kávéba, ami csak úgy mellesleg szintén remek. Tiffany arcáról azonnal lehervadt a mosoly. Láttam, hogy az agya újra elkezd kattogni.-Mi a baj?
-Tudod-kezdte.-Most járok Harryvel és...
-Ugye nem csalt meg?! Sok infót hallottam e felől meg minden, hogy könnyen félrelép meg minden...
-Nem ilyenről szó sincs.-fehéredett el hirtelen Tiffany arca még jobban, ha van olyan egyáltalán.
-Akkor mi a baj?-ittam bele az isteni kávémba. Egy ideig nem mondott semmit. Már éppen kérdeztem volna, mikor zokogva az asztalra hajtotta a fejét.
-Tiffany!-ugrottam gyorsan mellé. Mellé ültem, de ő csak csöndben zokogott. Senkinek nem tűnt fel, de itt akkor sem sírhat.-Gyere.-gyorsan felálltam és a síró Tiffany-t magam után húztam a mosdóba. Szerencsére senkinek nem tűnt föl a "kirohanásunk". Gyorsan becsuktam a mosdó ajtaját magam mögött. Szerencsére senki nem volt bent. Tiffany egyszerűen lecsúszott a falhoz. A fejét hátrahajtotta és próbálta helyreállítani a légzését. Nem tudtam mit csináljak.
-Most már elmondod mi a baj?-csúsztam le mellé a falhoz.
-Borzalmas ember vagyok.-nevetett fel keserűen.
-Dehogy vagy az! Hogy mondhatod ezt...
-Ne! Hagyd abba!-nézett rám. A sminkje elmosódott, a szemei kipirosodtak.
-Tiffany!
-Megcsaltam Harryt!-bukott ki belőle. Hirtelen bennem maradt a levegő. Hogy mi van???? Ez kész!!! Micsoda??! ez volt a reakcióm, de nem mondtam. Max a ki guvadt szemeim árulhattak el.-Jól hallottad.-törölte meg az orrát.
-Tiffany...
-Nem tudom, hogy történt.-állt fel a hideg kőről.-Fogalmam sincs...Nem emlékszem semmire.-a tükörhöz ment és bő vízzel megmosta az arcát. Én is felálltam. Nem tudtam mit lehet erre értelmeset és egyben nem bántót mondani.
-Mondj már valamit!-túrt bele szőke hajába.
-Én nem tudok.-vontam meg a vállamat. Szegény Harry!
-Akkora hülye vagyok!
-De mi történt?-próbáltam azért mégis segítő kezet nyújtani.
-Elmentem Codyék bulijára a hétvégén...-kezdte a történetet. Már rosszul kezdődik. A legutóbbi első (és egyben utolsó) Cody bulim fürdéssel végződött. De hallottam meséket, hogy mik történnek ott.-És ott volt Dave.-igen, az aki a múltkor le Mrs. Picsázta Tiffany-t és, aki második és harmadikban arra utazott, hogy megfektesse.-Az elején tök kedves volt, csak akkor még nem volt benne ital. Aztán táncoltunk, dumáltunk, táncoltunk, majd megint dumáltunk.-hadarta.-Közben persze egy csomót ittunk és az lett a vége, hogy a vendégszobában kötöttünk ki.-fejezte be én pedig felnyögtem.
-Tiffany! Neked barátod van! Nem is akárki!-vágtam hozzá.
-TUDOM! Hidd el, hogy TUDOM! És meg is bántam! Nagyon!-ordította.-Annyira nem tudom mit csináljak!-tárta szét a karját.-Nem akarom elveszíteni Harry-t!
-Te tényleg szerelmes vagy!-mosolyodtam el óvatosan.
-Igen Lana, ezt próbálom a fejedbe verni egy ideje! Csak éppen most elcsesztem!
-Nem! Még nem!-mondtam. De nem fojtattam, mert bejött két lány a mosdóba. Biccentettem Tiffany-nak, hogy jöjjön. Visszamentünk a boxunkhoz és leültünk.
-Segíts!-nézett rám könyörögve. Nem tudom miért tőlem kéri, nem vagyok nagy szakértője a kapcsolatoknak, de egy dolgot mindenképpen tudtam. Minden alapja az őszinteség.
-El kell mondanod Harry-nek!

A szobámban ülve remegő kézzel vártam, hogy megszólaljon a telefonom. Tiffanyt sokáig győzködtem, de végül belátta, hogy tényleg az a legjobb neki is és Harrynek is, ha tisztázzák ezt az egészet. Nagyon sajnáltam...mind a kettőjüket. Hirtelen csörögni kezdett a telefonom. Azonnal felvettem meg sem nézve ki az, de gondoltam Tiffany az.
-Szia, hogy ment?-kérdeztem egyből.
-Szia Lana!-hallottam a vonal túlsó végéről. A szívverésem kihagyott egy ütemet.

Tiffany Stark

Az egyetlen dolog, amivel bátorítottam magamat, az az volt, hogy ez a legjobb Harrynek. Ez volt az első alkalom, hogy teljes szívemmel tudtam, hogy szerelmes vagyok. Soha nem gondoltam volna, hogy pont Harry Styles lesz az, aki elrabolja a szívemet. Mármint úgy, hogy ő is tud róla. Bár mióta megismertem a bandát-mármint a TVben-mindig is vonzott Harry, mint ember. Az összes X-faktoros adást végigszurkoltam. Mikor megtudtam, hogy Lana találkozott vele mérges lettem. Nagyon. De ezek már semmik. Ezek a múlthoz tartoznak. Viszont most, hogy itt vagyok és tudom, hogy ha bekopogok azon az ajtón talán mindent elrontottam. Menni fog! Minden kapcsolat alapja a bizalom! biztosítottam magamat, hogy Harry is értékelni fogja az őszinteségemet. Bekopogtam. Egy. Kettő. Három. Talán itthon sincs. reménykedtem. De meghallottam lépteit a lépcsőn és a pulzusom azonnal az egekbe szökött.
-Szia!-nyitott ajtót nekem álmaim pasija hatalmas mosollyal az arcán. Közelebb lépett és megcsókolt. Hogy fogok én élni ezek nélkül a csókok nélkül?
-Valami baj van?-nézett rám aggódó szemeivel.
-Beszélnünk kell.-vettem egy hatalmas levegőt. Éreztem, ahogy a hangom elcsuklik a végén. Harry arcáról is lehervadt a mosoly és finoman betessékelt a lakásba. Harry háza kívülről nem lógott ki a többi londoni lakás közül, viszont a belseje ultra modern volt. Megszokásból mentem a nappaliba és ültem le a kanapéra. Harry két pohár vízzel ült le mellém és az egyiket a kezembe adta.
-Mi történt?-kérdezte aggódó tekintettel én pedig úgy éreztem, menten elsírom magamat.
-Harry...-kezdtem. Túl kell esnem rajta.-Tudnod kell valamit.-Harry még közelebb ült és átkarolt.
-Hé-emelte feljebb az államat, hogy a szemébe nézhessek.-Nekem bármit elmondhatsz!
-Szeretlek!-csordult le egy könnycseppem. Harry közelebb hajolt és szenvedélyesen megcsókolt. Akaratom ellenére váltam el tőle és szakítottam el az ajkaimat az övéitől.-De te nem szerethetsz...
-Te meg miről beszélsz?-nevetett fel és az ölébe húzott.
-Harry!-toltam el magamat tőle és felálltam.-Borzalmas ember vagyok!-fakadtam ki.
-Nem vagy az!-állt meg velem szembe.-Mi bajod van Tif?
-Lefeküdtem valaki mással.-mondtam ki, de azonnal meg is bántam. Harry arcán már nyoma sem volt az előbbi örömnek. Valami teljesen más vette át a helyét. Valami amit nem ismertem.
-Most menny el!-mondta szárazon és a hajába túrva hátat fordított nekem.
-Sajnálom, de Szeretlek.-mondtam és sírva kirohantam a házból az ajtót becsapva magam után. Mindent tönkretettem.

2 megjegyzés: