2013. október 6., vasárnap

10. fejezet Gördeszkán a Hyde Parkban

Drága Olvasóim!
Mivel mondtam,hogy lehet tudok hozni még egy részt a hétvégén hát hoztam. Igaz pont ebből kifolyólag rövidebb,mint az átlagos részek,de azért remélem ez is megfelel! I hope u like it! :*
XoLove Sophie


Lana Brooks



Mikor mérgesek vagyunk valakire úgy érezzük,megadnánk neki a poklok poklát is,de nem tesszük bármennyire is szeretnénk. Mikor viszont megtudjuk,hogy az illetőnek utánunk csak rosszabb lett,szinte fellélegzünk,de csak szinte. Én nem akartam,hogy Tiffany-nak rossz legyen. Nem akartam tőle semmit,lezártam magamban a barátságunkat. Viszont mikor a tíz éves emlékeim előtörtek,rájöttem bármennyire is haragudtam,nem lehetek önző,mert az nem én lennék. Mindenkinek jár egy második esély és ez alól Tiffany sem kivétel. Bocsánatot kért én pedig megbocsátottam. A játszótéri hintában újra felelevenítettük magunkban az együtt töltött éveinket fontosabb emlékeit. Miközben beszélgettünk rájöttem valamire,amit nem nagyképűségből mondok,de úgy érzem Tiffany-nak nagyobb szüksége van rám,mint azt ő gondolná. A nap egyre jobban kezdett kisütni és a közeli házakban lakó kisgyerekek kezdtek a játszótér felé szállingózni,így hát kiszálltunk a hintából és leültünk a fűbe ahol tovább beszélgettünk.
-A szüleim lehet,hogy elfognak válni.-tépett ki egy adag fűcsomót a földből.
-Mi történt?-ülök közelebb hozzá,de nem néz rám. A fűcsomót szaggatja darabokra.
-Anyám szerint apám folyamatosan csalja az irodájában dolgozókkal.-vonta meg a vállát.-És mily meglepő módon apu ugyanezt feltételezi anyuról.
-És te mit gondolsz erről?-kérdezem,mire rám néz.
-Semmit,csak a tudat zavar,miszerint a karácsonyt lehet kétszer ünneplem.-nevetett fel zavartan. Nagyon nem tudtam erre mit mondani. Anyuék házassága remek volt és a közösen szerzett emlékek és átélt kalandok csak megerősítették a kapcsolatukat. Úgy látszik nem minden családnál van meg ez a szülők közötti kapocs.
-Igazán sajnálom.-simítom meg a vállát és megölelem.
-Köszönöm,hogy itt vagy nekem Lana.-suttogta füleimbe és erősen megszorított. Ezt a szinte már filmbe illő pillanatot Tiffany telefonjának csöngése zavarta meg.
-Szia.-köszönt a vonal túlsó felén lévőnek és azonnal ragyogni kezdett az arca.-Éppen Lanával vagyok.Ühüm.Negyed óra múlva oda mehetek. Rendben,akkor ott találkozunk,szia.-tette le a telefont mosolyogva. Már látszata sem volt az előző hangulatnak.-Nem lenne baj,ha-nézett rám bocsánatkérően.
-Dehogy! Nekem is mennem kell úgy is.-mosolyogtam,majd visszaindultunk Tif kocsijához..

Hazaérve egyből fel hívtam Lilly-t,hogy jöjjön át,mert el kellett mondanom neki a mai délutánomat Tiffany-val,de neki valami halaszthatatlan programja volt. Király! Így hát leültem és megcsináltam a házijaimat,megírtam egy beadandót,de még így is nagyon unatkoztam. A telefonom csipogni kezdett,jelezve,hogy üzenetem jött. Azonnal felpattantam avval a reménnyel megtelve,hogy Lilly üzent,hogy még is ráér és átjön. Helyette csak anyu üzent.

Szia kincsem! 
Ma is későn jövünk,mert nagyon sok dolgunk van még bent a színházba,ami nem várhat holnapig,szóval,majd este jövünk legyél jó és egyél valamit!
Puszi,Anya és Apa

Az órára néztem,öt óra van. Mi a fenét csináljak? Lementem a nappaliba és bekapcsoltam a TV-t hátha látok benne valami érdekeset,de nagyon semmit nem találtam. Az egyik zenecsatornán egy pár rajongóval készített interjút adtak le,akik szerencséjükre eljöttek a tegnapelőtti koncertre. Mosolyogva hallgattam őket,majd mikor a műsorvezető témát váltott kinyomtam a készüléket,mert az már egyáltalán nem érdekelt.
Csöndben ültem a kanapén és néztem ki a fejemből,amit szintén gyorsan meguntam,így hirtelen ötlettől vezérelve tornacipőmet és a gördeszkámat fölkapva indultam neki Londonnak.
A Hyde Parkba betévedve egy padra ültem le és néztem a körülöttem elmenőket. A szökőkút mellett szerelmespárok,anyukák kisgyerekkel,galambot etető nénik és fiatal szinglik ültek. Mindenki boldog volt. A nap kellemesen sütött rám. Felvettem a pilóta napszemüvegemet és tovább nézelődtem. Egyszer csak hatalmas sikoly rohamra lettem figyelmes,azonnal odakaptam a fejemet. Jobbra tőlem egy fiú jött gördeszkával mellette egy fekete pólós pasi rohant mögötte meg egy nagy csapat lány.
-Mi a fene?-nevettem fel. Akik eddig a szökőkúttal vagy csak úgy a park nyugalmával voltak elfoglalva ők is a lányáradat felé fordultak és nevetve nézték az eseményt. A fiú a sétálókat óvatosan kikerülve kacsázott a járdán,majd akiket ő szerencsésen kikerült azoknak a lányok neki mentek. Szegények! De ki lehet az? Jobban szemügyre vettem a fíút. Fekete farmernadrág,szürke pulcsi és napszemüveg,ez volt a felhozatal. Már éppen visszafordultam volna a szökőkút felé amikor felismertem.
-A szerencsétlen.-nevettem fel. Felálltam és kivártam a megfelelő pillanatot,hogy a pad mögé érjen,majd gyorsan "csatlakoztam" hozzá.
-Azonnal álljon meg hölgyem!-kiabálta a férfi. Szegényke,gondolom a testőre.
-Szia Justin!-kerültem el egy nőt,így mellé kerültem. Pont egy vonalban voltunk.
-Szia Lana!-mosolyodott el.
-Justiiin! Justiiin!-kiabálták utánunk a fékezhetetlen rajongók.
-Úgy látom el vagy.-nevettem fel,majd újra hajtottam magamon egyet.
-Nagyon.-nevet fel ő is.-Csak az a gáz,hogy mindenhová...Úr isten bocsánat.-fordul hátra egy pasihoz akinek majdnem nekiment.-Vagyis mindenhová követnek.-szegezte a tekintetét újra a járdára. Szerencse,hogy ilyen nagy a park,legalább tudom hova lyukadunk ki.
-Segítsek?-kérdezem,mire felvonja a szemöldökét.-Csak kövess.-intek neki és lekanyarodok az első kisebb "utcán" majd a következőn jobbra és hirtelen leugrok a deszkáról és egy kisebb bokorcsoport mögé bújok. Justin nem habozik jön utánam.
-Elég fura búvóhely.-mosolyog kacéran.
-Kételkedsz a módszereimben?-vonom fel a szemöldökömet.
-Eszem ágában sincs.-emeli fel védelmezően a kezét,majd előveszi a mobilját és gyorsan írni kezd rajta. A következő percben halljuk,ahogy a csapat lány elfut előttünk és Justin nevét kiabálják,aki alig tudja visszatartani a nevetést. Mikor elmennek,viszont már mind a ketten a hasunkat fogjuk.
-Mi lesz a testőröddel?-lépünk ki a bokorból. Justin a fejére húzza a sapkáját és a napszemüvegét.
-Megírtam neki,hogy vigye minél messzebb őket,majd üljön le a padra vagy valami. Ha meg megunják,hogy nem találnak és elmennek jöjjön oda a Piccadilly-hez.-vonja meg a vállát. A deszkákat a kezünkbe véve indulunk el a parkba.
-Amúgy mit csinálsz itt?
-Unatkoztam és nem tudtam mit csináljak,így kijöttem-emeltem fel a deszkámat.
-Nem gondoltam volna,hogy deszkázol.-mosolyog és mintha tetszene neki a dolog.
-Sok mindent nem tudsz rólam.
-Szeretnél ez ellen tenni?-fordul felém. Kíváncsian nézek rá.-Mondom másképpen. Eljönnél velem egy randira Lana?-megálltam. Hirtelen nem tudtam mit válaszoljak.
-Persze teljesen megértem,ha van barátod vagy csak egyszerűen nem akarsz...
-Nem. Mármint igen,szívesen elmegyek veled valahova.-mosolygok és a szívem majd kiugrik a helyéről.
-Király. Holnap ráérsz?-mosolyog én meg valami különöset kezdek érezni a gyomromba,ja nem ezek csak a lepkéim.
-Suli után,maximum.-teszek egy tincset a fülem mögé és igyekszem nem totál vörös lenni.
-Akkor érted megyek.
-Azt sem tudod,hol a sulim.-értetlenkedek.
-Igaz.-nevet fel.-Megadod a címet?
-Aha.-bólintok,mire a kezembe nyomja az iPhone-ját én pedig beírom a suli nevét és címét.
-Tessék.-adom vissza neki.
-Nem veszed tolakodásnak ha a számodat is elkérem?-ül le egy padra én meg mellé.
-Nem,dehogy-felelem,de totál zavarban vagyok.
-Rendben akkor írd be kérlek.-adja vissza a készüléket. Beírom a számomat és visszaadom neki.
-Akkor holnap találkozunk,de most mennem kell. Szia.-áll fel a padról,majd még egy utolsót visszaint és elgördül a padtól. Engem meg ott hagyott dobogó szívvel és vagy ezer pillangóval a hasamban.

2 megjegyzés: