28. fejezet Teen Choice Awards (2. rész)

Drága Olvasóim!
Mielőtt elolvassátok a következő fejezetet bármekkora is bennetek az izgatottság (legalábbis remélem hogy van) kérlek olvassátok el ezt!(:
Elsősorban beszeretném jelenteni, hogy elkészítették velem az első interjúmat, hála az Angels Blog Design csapatának, azok belül is Amelia-nak! (KLIKK IDE)
Másrészt fontos információnak tartom, hogy közöljem már közel a vége! Lassan szeretném lezárni Lana történetét. Már most tudom, hogy hiányozni fog a blog, de mit van mit tenni, egyszer minden véget ér!
De mindenesetre még tart és ehhez egy hosszú részt hoztam nektek!
Jó Olvasást és további Kellemes Vakációt!
Mindenesetre várom a kommenteket és a visszajelzéseket bármilyen formában!(:
XoLove Sophie

Zeneajánló: Avril Lavigne - Innocence

Lana Brooks

Van az a fajta izgatottság, amikor nem tudod megfogalmazni az érzéseidet. Amikor mindent ki akarsz mondani, de semmit nem tudsz. Ilyen érzés volt a Teen Choice Awards lesötétített színpadán állni, míg a nézők Kellan Lutz-t ès Ashley Greene-t hallgatták, akik felvezényeltek. A nagy próbákon és a backstageben is pontosan elmondták mi hogyan lesz. Toporogtam még egy kicsit, megigazítottam a fülhallgatómat, mire végül elhangzott a végszavam.

-És most lányok és fiúk! Következzen egy olyan csaj, aki nem régiben robbant be a köztudatba, de máris elbűvölte a hallgatóságot!-beszélt a kamerába Kellan.

-Szeretnétek tudni ki Ő?-kérdezte Ashley, mire hangos sikoltozás volt a válasz.

-Hölgyeim és Uraim a színpadooon-húzta Kellan.

-Lana Broooks!-fejezte be Ashley, mire a fények felgyúltak; a sikítás hangosabb lett és a zene elkezdődött. Egyből elmosolyodtam, mert tudtam melyik kamera mikor fog rám nézni, és hát ki akarna egy komor énekest bámulni? Senki, ezt mindenki tudja. Legfőképpen én voltam megvilágítva, ahogyan középen álltam előttem a mikrofonommal.
-It's been said and done
Every beautiful thought's been already sung
And I guess right now here's another one
So your melody will play on and on, with the best of 'em-énekeltem miközben óvatosan, alig észrevehetően körbepillantottam. A színpadom mellett közvetlen nem a hírességek, hanem a tinik álltak kezeikkel csapkodva és a mobiljaikkal videózva. Elmosolyodtam. Fantasztikus érzés nekik énekelni! Kizárni mindent. Az ismertséget, a problémákat, a múltat, Justint. Csak az itt és mostnak élni a legjobb!
-You are beautiful, like a dream come alive, incredible
A sinful, miracle, lyrical
You've saved my life again
And I want you to know baby-folytattam a dalt, míg a refrén következett.
-I, I love you like a love song, baby
I, I love you like a love song, baby
I, I love you like a love song, baby
And I keep hitting re-peat-peat-peat-peat-peat-peat-énekeltem és teljesen átadtam magamat a dalnak. Az ismétlésnél már robbant a színpad és mindenki velem együtt énekelt. A második versszaknál már némi mozgást is csempésztünk a műsorba és a táncosaimmal együtt mozogtam. Dögösnek éreztem magam, úgy Isnet igazából!
-Dívának kell lenned! Dögös, szexi bigének!-mondta egyszer Alex a koreográfusom és most, hogy ezt felidéztem magamban próbáltam is ilyen lenni.
-No one compares
You stand alone, to every record I own-énekeltem teljes szívemből, majd megláttam őt. Ott állt a
színpad előtti első széksorban és mindenkivel együtt énekelt. Mosolygott rám mosolygott. Amint ránéztem én is elmosolyodtam. Tudtam, hogy nem szabadna, hogy ilyen hatást keltsen bennem, de nem volt választásom, hiszen ez a dal, ez a dal Róla szól.
-Music to my heart that\'s what you are
A song that goes on and on-és itt jött el az a pillanat, amikor a dal hátralévő részét teljesen Neki szenteltem.
Hatalmas tapsvihar közepette sötétült el újra a színpadom, majd lementem hátul, ahol már a csapatom ovációja és gratulációja fogadott.
-Annyira jó voltál!
-Ragyogtál!
-Egy szó volt rád: fantasztikus!-jöttek a hangok folyamatosan én meg nem győztem köszönetet mondani és megölelni az embereket.
-Köszönök mindent srácok!-mondtam.-Viszont most át kell öltöznöm a reklám ideje alatt meg minden más.-szabadkoztam és berohantam az öltözőmbe. Bezártam az ajtót és lehunytam a szememet. Teljesen összezavarodtam.

Talán az lenne a legnormálisabb eset, ha feszengve érezném magamat amiatt, hogy Justin mellett kell ülnöm, de meglepően nagy biztonságot jelentett számomra, hogy láttam őt. Mintha még mindig Londonban lennénk. Szeretem őt, ez kétségtelen! De amit tett... Cserben hagyott. Nem értettem önmagamat. Olyan sok mindent leküzdöttem már, hogy új életet kezdhessek. Lezártam a Londoni életem fejezetét. Vele együtt Justint is.
-Hülye érzelmek!-suttogtam és elindultam felvenni a ruhámat. Eredetileg ez két emberes, vagy többes feladat lenne, de egyedül szerettem volna lenni. Gyorsan átöltöztem, miközben folyamatosan kopogtattak az ajtómon és mindenki azt tudakolta, hogy segítsen-e valamiben.
Éppen a ruha cipzárjával bajlódtam, mikor véget nem érő kopogás hallatszott.
-Mondtam, hogy egyedül is eltudok készülni!-nyitottam ki az ajtót, majd lefagytam.
-Szia!-mosolygott rám, amivel teljesen megbabonázott.
-Szia.-mondtam én is, de többet nem tudtam.
-Tűnj már innen haver!-rohant oda Eric és a karjánál fogva rángatni kezdte Justint.-Bocsi Lana én próbáltam megállítani!
-Csak beszélni akarok vele!
-Beszélhetsz bárki mással, de őt hagyd békén! Teljesen tönkre tetted!
-Bevittek a sittre bazdmeg! Nem tudtam beszélni vele, míg ki nem hallgattak!-ordította Justin és már emelte a kezét, hogy megüsse a svédet. Teljesen lesokkoltam. Justin börtönben volt... nem is tudtam róla.
-Meg is érdemelted!-üvöltötte Eric.
-Hagyjátok abba!-kiáltottam, mire a két srác keze megállt a levegőben. Meglepetten néztek rám. Ideges lettem. Ott álltam két ideges srác között, akik ha olyan lett volna a helyzet képesek lettek volna akár meg is ölni egymást, a hátul lehúzott cipzáros ruhában és majdnem elsírtam magam.-Kérlek!-néztem rájuk.
Láttam ahogyan Justin válla leereszkedik, mikor ránéztem és az én szívverésem is lassulni kezdett. Eric még tiszta ideg volt és se szó, se beszéd elment. Csak egy lenéző pillantást hagyott ránk. Hirtelen nem tudtam mi lenne a helyes döntés. Mennyek az után, aki idáig eljuttatott és segített engem? Vagy maradjak avval, akihez a szívem húz? Maradtam.
-Lana én nem is tudom mit mondjak-kezdte, de nem tudta befejezni. A karjai közé vetettem magamat és szorosan megöleltem. Először meglepődött, de utána viszonozta az ölelésemet és a hajamba hajtotta a fejét. Én a vállába fúrtam az arcomat és szorosan magamba szívtam az illatát. Nem akartam elengedni, de muszáj volt.
-Bejössz?-mutattam a nyitott ajtó felé, mire csak bólintott. Bementünk és ő becsukta maga után az ajtót. Háttal álltam neki, de egyikünk sem szólt semmit. Éreztem ahogy mögém lép és a vállamra teszi a kezét. Az ujjait óvatosan végighúzta a kezemen még el nem ért a lecsúszott vállpántig. Feligazította a helyére, majd egy egyszerű mozdulattal felhúzta a ruhám hátsó cipzárját.
-Köszönöm szépen!-fordultam vele szembe. Elvesztem a tekintetében. Ő is mintha válaszokat keresett volna az enyémben.
-Börtönben voltál?-tettem fel a kérdést, mire nyelt egyet.
-Igen.
-Mikor?-folytattam. Tisztázni akartam mindent. Tudtam és éreztem, hogy nem szeretném elveszíteni.
-Mikor beszélnünk kellett volna.-fordította el a tekintetét. Óvatosan megfogtam az állát és szembe fordítottam az arcommal. Kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.
-Mi történt?
-Autó baleset volt.-amint kimondta a szavakat elszorult a torkom. Egy baleset. Ez volt a valódi ok. Ha a hiúságom hagyta volna, hogy lássam a valóságot akkor nem itt tartanánk. Sírni kezdtem. Megbántam. Megbántam, hogy nem beszéltem vele, hogy nem írtam neki, hogy nem hagytam hogy keressen. Önző voltam vele. És őrülten szenvedtem tőle. Pedig az én hibám volt. Még a távolból emlékeztem azokra a hírkockákra, mikor a paparazzi gázolást vitatták, de nem rémlett, hogy Justin nevét is említették volna benne.
-Kérlek ne sírj, már minden rendben!-szorított magához.
-Hiányoztál!-suttogtam.
-Ne is mondd! Őrjítő volt tudni, hogy nem tudtam rólad semmit. Aztán berobbantál, mint egy csillag, egy született sztár. Egész Amerika fejet fog hajtani előtted! Káprázatos voltál ma este és gyönyörű, mint mindig!-mondta folyamatosan én meg rák vörös lettem.
-Látom újabb árnyalatot fejlesztettél ki!-nézett le rám. Közel volt. Nagyon közel. Meg akartam csókolni. Érezni akartam, mint régen.
Mintha ő is pont erre gondolt volna megfogta a csípőmet és olyan közel húzott, hogy egy hajszál sem fért volna be közénk. Bele nézett a szemeimbe, majd a számra, majd újra a szemeimbe. Teljesen megőrjített.
Alig tudtam vissza fogni magamat, nyeltem egyet. Látva a vágyamat a csók iránt elmosolyodott és őrjítően lassan közeledett felém.
-Ne szórakozz velem!-álltam lábujjhegyre kissé és megcsókoltam. Hirtelen minden olyan volt mint régen, még mielőtt eltávolodtunk egymástól. Az eddigi lassúság eltűnt és vadul csókolt tovább. Az elkövetkezendő éveimet is így éltem volna le a legszívesebben, de tudtam, hogy ez a csók sem tarthat örökké. Amint ebbe belegondoltam hatalmas tapsvihar hangzott fel a hangszórókból, mire kelletlenül és lihegve, de eltávolodtunk egymástól.
-Mennünk kell.-támasztotta a homlokát az enyémhez, mire mosolyogva bólintottam. Kézen fogva sétáltunk ki az öltözőből és indultunk a helyünk felé. A tekintetemmel a csapatomat kerestem, de senkit nem láttam.
Érdeklődő tekintetek és néhány gonosz pillantás kísért végig minket. Justin biztatóan megszorította a kezemet, mire kissé megnyugodtam. Éppen a Legjobb Női Előadó kategóriában hirdettek győztest; ez alkalommal Katy Perry kapta a díját. Mosolyogva figyeltem őt, ahogyan boldogan, mosolyogva és legfőképp a könnyeivel küszködve köszönte meg a díjat. Hálás volt a családjának a támogatásért,  a menedzsmentjének, de leginkább a rajongóinak ajánlotta a szörfdeszkát, ami a TCA jellegzetes díja. Elképzeltem, ahogyan talán egyszer én is ott állhatok majd kezemben egy ilyen-vagy bármely más fajta-díjjal és köszönetet mondok. Igen, talán majd egyszer én is ott lehetek.

Egyszer csak Tyra Banks lépett a színpadra Sean Kingstonnal az oldalán. Justin arcán hatalmas mosoly ékeskedett az ismerős arc láttán. Sean-nal együtt készítették még anno az Eenie Meenie című számot, ami igen nagy sikert aratott a hallgatóság körében. Bár ha jobban belegondolok melyik Justin Bieber szám nincs ilyen hatással az emberekre?
De nem csak emiatt volt különleges Sean megjelenése a színpadon, hanem ez egyben azt is jelentette, hogy mindjárt átadásra kerül a díj a Legjobb Férfi Előadó kategóriában, ahol Justin is jelölve lett.
-Úgy is te nyerted!-suttogtam a fülébe.
-Nem biztos az.-mondta mialatt Tyra, majd Sean is szólt pár szót az átadás előtt.
-Dehogynem. Érzem.-mosolyogtam rá, hiszen biztos voltam a győzelmében. Válaszul csak egy puszit adott az arcomra.
-És most jöjjenek a jelöltek!-szólt Tyra majd a mögötte lévő kivetítőn megjelent a videó. "Cee Lo Green", "Jason Derulo", "Enrique Iglesias", "Justin Bieber"," Bruno Mars"; jöttek folyamatosan a nevek és kezdtem érezni miért nem biztos velem ellentétben Justin a győzelmében, tehetséges előadókkal került egy kategóriában.
-És a Legjobb Férfi Előadó nem más miiiint-kezdte Sean, mire a nagy kivetítőn kiíródott Justin neve.
-JUSTIN BIEBEER!-kiáltotta Tyra. Justin után én is felálltam a helyemről, majd megöleltük egymást mielőtt kiment átvenni a díjat. Nagyon büszke voltam rá! Lepacsizott egy pár barátjával, mielőtt tovább ment. Végig állva tapsoltam, míg felment a színpadra, majd vissza ültem a helyemre. Mialatt megölelte Tyrat és Seant a hangosbemondón elsorolták mi mindenért jár neki a díj: Legjobb Férfi Előadó, a CSIban való szerepléséért Legjobb Sorozatbeli Gonosztevő lett, ő lett a Legjobb Tweetelő, ráadásul őt szavazták meg a Legszexibb Férfinek is!
-Köszönöm szépen elsősorban az összes rajongómnak csodálatosak vagytok! Támogattok engem!-kezdte Justin.-Csak annyit szeretnék mondani, hogy három évvel ezelőtt még csak egy gyerek voltam Kanadában, néztem a TV-t és néztem a Teen Choice Awards-ot és most itt vagyok a színpadon és ez csodálatos! Köszönöm mindnyájatoknak! Nektek is srácok, akik otthon néztek! És annyit még, hogy minden lehetséges, legyen mindig az eszetekben és legyetek elsősorban a családotokkal, hiszen Jézus mindnyájatokat szeret! És nagyon szépen köszönöm nektek, csodálatosak vagytok!-fejezte be végül majd a színpad mögé ment Seanékkal együtt, mire Will i am kezdett el zenélni.

Az utolsó dal és a műsorvezető-aki szintén Katy Perry volt- búcsúzása után a lehető leggyorsabban próbáltam bejutni a backstage-be a csapatomhoz, de legfőképpen Justinhoz.
A hátsó zűrzavarban hirtelen megláttam anyát, aki egy alacsony hölggyel beszélgetett.
-Anya!-mentem oda hozzá. Hátulról átöleltem, majd megláttam, kivel is beszélgetett. Pattie volt az.-Szia Pattie!
-Szia kincsem!-köszönt anyu, majd Pattie is mosolyogva. Megöleltem őt is.
-Látom Justinnal már találkoztál.-mosolygott.
-Mondhatjuk így is.-haraptam az alsó ajkamba, még mielőtt elmosolyodom. Ha tudnák, milyen egy találkozás volt!
-Megvagy!-ölelt át hátulról valaki, de nem kellett megfordulnom ahhoz, hogy tudjam ki a "támadóm".
-Mondtam, hogy te nyered a díjat!-fordultam meg, hogy normálisan átölelhessem.
-Tudom és köszönöm!-adott egy puszit a homlokomra, mire elmosolyodtam, majd anyuhoz fordultam.
-A többiek merre vannak?
-Készülnek az afterpartyra.
-Afterparty?-vontam fel a szemöldökömet keserűen. Semmi kedvem nem volt elmenni.
-Megbeszéltük nem emlékszel?-lepődött meg.
-Nem.
-Nem szeretnél elmenni?-kérdezte Justin, mire megráztam a fejemet.
-Te is ott leszel?-kérdeztem.
-Minden fellépő és sztárvendég meg van hívva. Ott vannak a végső interjúk. Az után meg csak ingyen kaja van meg zene.-mesélte és erről arra következtettem, hogy nem először vesz részt ilyenen.
-Akkor elmegyek.-mondtam, mire anyu csak mosolyogva megforgatta a szemeit. Elköszöntünk Justintól és Pattie-től, majd megbeszéltük, hogy a partyn találkozunk. A kisebb tömegen keresztül visszamentünk az öltözőbe, ahol már mindenki ott volt. Legalábbis elsőre úgy tűnt.
-Hol van Eric?-kérdeztem Sandrat, mire lehervadt a mosoly az arcáról.
-Annyira sajnálom Lana!
-Te meg miről beszélsz?-nevettem kedvetlenül. A többiek mintha felfigyeltek volna a beszélgetésünkre csöndbe maradtak. Sietve néztem körbe. A legtöbben mintha nem szerettek volna a szemembe nézni.
-Hol van?-fordultam vissza Sandrahoz, de nem mondott semmit.
-Kincsem!-jött oda apa.-Mi a baj?
-Hol van Eric?-kérdeztem, mire az ő mosolya is lehervadt.-Apa mi történt?
-Igen Tom, mi történt?-kérdezte anyu is. Úgy látszik ő is lemaradt, ahogyan én.
-Elment.-mondta Apa.-Sajnálom Lana.
-Hazament?-lepődtem meg.-Legalább elköszönhetett volna!
-Nem Lana, úgy látszik nem érted.-fogta meg a vállaimat apa és a szemembe nézett.-Eric visszautazott Svédországba.