22. fejezet Minden rendben lesz

Drága Olvasóim!

Fontos: Infók. Hírek. Pályázat. Új rész.

Ezek jellemzik ezt a mostani bejegyzést. Újdonság, hogy ezentúl 2 hetente lesz rész! Ennek az oka az időhiány, amit sajnálok, de remélem megértitek.

Ezen kívül Hír, hogy a blog új designet kapott. Remélem tetszik, vagy legalábbis elviselitek. (gyakorlom a PhotoShopot)

Lehetséges még, hogy hirdetek egy pályázatot, ami abból fog állni, hogy egyszer (2-3 rész múlva) Ti írhatjátok meg a részt! Szerintem ez nagyon jópofa dolog, hogy lássam, ki milyennek képzelné az elkövetkezendőket. Az általatok megírt részeket nekem kell majd elküldenetek e-mailben, én meg kiválasztom a legjobbat (ami szerintem a legjobb) és ezt megosztom veletek. De erről részleteket később.

Most pedig Jó Olvasást Nektek!

XoLove Sophie

Zeneajánló: Justin Bieber-Be Alright (higgyétek el, kell egy részhez:)

Justin Bieber

Mosolyogtam, mikor felszálltam Londonban a magángépemre, de magamba a kínok kínját éltem meg. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan és ilyen könnyen bele lehet szeretni valakibe. De tévedtem. Lana Brooks felforgatta a gondolataimat és teljesen átvette az irányítást a tudatom felett. Amint becsukódott a gép ajtaja és a levegőbe emelkedett ingerülten ültem le a helyemre.

-Oké emberek, közel hét óra múlva szállunk le LA-ben. Arra az időre kössétek le magatokat.-kezdte Scooter, majd nekem is oda szólt.-Nyugodj meg és kösd le magadat valamivel!

-Kösz.-motyogtam. Még mielőtt bárki is zavarhatott volna felvettem fejhallgatómat és álomba merültem. Egy két óra elteltével felébredtem. Anyu és Scooter aludtak, ahogy pár táncosom is, aki meg nem az meg olvasott vagy zenét hallgatott. Az éjszaka már teljességgel felemelkedett, mikor kinéztem az ablakon. Az Atlanti-óceán felett szálltunk.

-Keresztül az óceánon, keresztül a tengeren...-motyogtam, majd egy dallam játszódott le a fejemben. Tudtam, hogy meglehet, egy új dal van készülőben így azonnal egy papír és egy toll után kezdtem kutakodni.

-Hol a fenében van akkor egy rohadt cerka, amikor kéne!?-morgolódtam hangosan.

-A lábad között te szerencsétlen.-röhögött fel Chaz, mire a lehető legkedvesebben melegebb éghajlatra küldtem.

-Nyugodj már le Bieber.-jött oda Ryan és egy tollat adott a kezembe.

-Kösz.-néztem rá hálásan és azonnal körmölni kezdtem a gondolataimat. Csak írtam, írtam, írtam és végig Lana arca lebegrtt előttem. Egyszerűen így működtem. Ha valahol hirtelen elhangzott egy dallam a fejembe, vagy csak egy szó, amit egyből több követett és tetszett muszáj volt leírnom. Ki tudja nem felejtem e el? Jártam már úgy. Ilyenkor mindenki tudta, hogy a legjobb hagyni engem, hogy dolgozzak. Hiszen valljuk be ez is a munkám. Énekes, dalszövegíró vagyok. Persze kapom a beszólást, hogy semmit nem tudok a zenéről, de ezek most már nem érdekelnek. Míg a rajongóim mellettem vannak, addig mindenki más hidegen hagy.

Közel két óra elteltével még mindig a lap felett ültem és javítgattam. A dallam a fejemben volt, a szavak meg vagy illettek hozzá vagy nem. Scooter leült velem szembe és egy gőzölgő bögrét rakott elém.

-Ez mi?-kérdeztem fel sem nézve. A lábammal lassú tempót diktáltan.

-Kakaó.-nevetett fel.

-Köszi.-néztem fel. Akik nem aludtak, azok körülöttem voltak és engem figyeltek.-Mire vártok?-vontam fel a szemöldököm.

-Órák óta azt írod. Szeretnénk végre hallani.-mondta Ryan felém biccentve.

-Biztos?

-Most miért félsz?-kérdezte anyu.

-Nem félek.-vágtam rá azonnal, de elbizonytalanodtam. Tényleg félek? Pedig ez csak egy dal...vagy lehet több annál.

-Akkor hagy halljuk már popsztár!-cukkolt Chaz.

-Talán el is kezdeném, ha nem szólnál be.-morogtam, mire kiröhögött.

-Itt van a gitárom?-kérdeztem. A következő percben már a kezemben is volt a hangszer. Becsuktam a szememet és játszani kezdtem. A gitár pont úgy szólalt meg, ahogyan azt elképzeltem.

Across the ocean, across the sea,

Starting to forget the way you look at me now

Over the mountains, across the sky,

Need to see your face, I need to look in your eyes

Through the storm and through the clouds

Bumps on the road and upside down now

I know it's hard, babe, to sleep at night

Don't you worry

'cause everything's gonna be alright, ai-ai-ai-aight

Be alright, ai-ai-ai-aight.

Teljesen átadtam magamat a dalnak és csak néha-néha nyitottam ki a szememet, mikor a szövegre pillantottama. Ha becsuktam, Lana arca jelent meg előttem. A mosolya, a beszéde vagy egyszerűen, ahogy csak előttem ül. Akaratlanul is az előző éjszaka emlékei jelentek meg előttem. Hogy mennyire szép volt. Az érzés, hogy teljes vagyok mellette. A szívem akaratlanul is belesajgott a tudatba, hogy ott kellett őt hagynom és ki tudja, mikor látom őt viszont.

Through the sorrow, and the fights,

Don't you worry

Everything's gonna be alright.-fejeztem be az utolsó versszakot is. A gitárt leraktam és körbe néztem. Mindenki engem nézett, de most a tekintetük egyszerre tükrözött sajnálatot és együttérzést. Mindenki tudta, kihrz szól a dal.

-Ez gyönyörű!-mondta anyu és egy puszit adott a fejemre. Köszönetképpen felálltam és megöleltem.

-Hiányzik.

-Tudom szívem.-simogatta a hátam.

-Azt hiszem szerelmes vagyok.

-Ezt is tudom.-mosolygott és adott egy újabb puszit.

Vissza érve Los Angelesbe egy hét pihenőt adott nekünk Scooter. Persze már akinek. Hivatalosan én is szabadságon voltam, de minden egyes napomat vagy zongorám vagy pedig a gitárom társaságában töltöttem. Új dalokat írtam, amikből jó párat fel is vettünk az új albumomra. Muszáj voltam lekötni magamat valamivel, hogy ne folyton Lanán járjanak a gondolataim. Ami abból a szempontból nehezen ment, hogy minden második dalomat hozzá írtam.

A médiának is feltűnt a változás. Egyből a dolgok miértjére keresték a választ. Miért kerülöm a nyilvánosságot? Mit csinálok? Miért utasítom vissza a meghívásokat? Ha véletlenül ki is tettem lakásból a lábamat, egyből követni kezdtek és nem hagytak békén addig, míg meg nem tudták hová és kivel megyek.

-Kezd nagyon elegem lenni a paparazzikból.-mondtam egyik nap, amint beléptem a lakásunkba. Ma Scooterrel kellett beszélnem, mert valami fontosat akart mondani, amihez a legnyugodtabb helyszínt a lakásunk biztosította.

-A munkáddal jár.-mondta Scooter félig rám figyelve. Éppen telefonon tárcsázott valakit és örömmel nyugtázta, mikor az illető végre felvette a készülékét. Hangos ricsajjal Ryan és Chaz jelentek meg a lakás ajtajában. Nem tudtam mit keresnek itt, de örültem, hogy nem kell egyedül unatkoznom, míg Scooter telefonál.

-El kéne mennünk ma valahova.-csapódott le mellém a kanapéra Chaz.

-Nincs kedvem.

-Anyás Jus! Mióta az a csaj belépett a képbe csőlátásod van és árnyéka sem vagy a régi bulizós önmagadnak.

-A neve Lana!-jegyeztem meg élesen.

-És mond csak hányszor hívtad fel azalatt az idő alatt mióta leszálltunk?

-Bazdmeg Chaz!-mondtam keserűen. Ugyanis pontosan tudta, hogy hányszor beszéltem vele, és ez a szám nullához közelít. Viszont ha azt néznénk, hogy hányszor ültem a telefonom felett és néztem a nevét, hát az a szám már jóval nagyobbnak mondható.

-Ne basztasd már!-kelt a védelmemre Ryan.

-Én csak megkérdeztem.-vont vállat Chaz.

-Nem kéne.-kontrázta Ryan.

-Álljatok le!-emeltem fel a hangom.-Felhívom!-nyomtam le a "Hívás" gombra még mielőtt megszólalhattak volna.

-Énekelj nekem!-sipíkolt mellettem Chaz, amint leraktam a telefont.-Ennél jobb nem jutott eszedbe?-röhögött, mire hozzávágtam egy párnát.

-Jól van na!-röhögtem fel. De most mit csináljak, ha jobb komolyan nem jutott eszembe.-De örülj, hogy nem nyírlak ki! Egyáltalán honnan a fenéből került elő az a törülköző?-töröltem meg a hátsómat.

-Bocs, de nem hagyhattam ki.-röhögött. Még egy párnát hozzávágtam, míg Ryan röhögött a háttérben.

-De most akkor mi lett a vége?

-Skype. Ma este.-mondtam és teljesen be voltam zsongva, akár egy kisgyerek, mint amikor megígérik neki, hogy ha jó lesz, akkor vesznek neki cukorkát.